MŰKED(D)VELŐ: Máté Adéllal

Nincsenek különösebb indokaink. És nincs mentségünk se. Csak az igény, hogy legyen irodalom, hogy legyen emberi hang. Mindenkinek.
2003. októberétől minden második kedd teljék ennek jegyében! Helyszín legyen egy pici utca pici színháza, a MU. Egy elveszett világ emléke.


   április 20. 18:00
   vendég: Máté Adél
   
   beszélgetőtárs: Bánki Éva
   
   Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17. /valaha lágymányosi művház, 4-es villamos végállomásánál/
   Kezdési időpont 18:00 óra
   
   ************
   Aztán bevágott az időjárás. (Fedett az Octopus, de ahogy csattog a jég a ponyván...) Meg egy kicsit a folkos zengeráj valahonnan a környékről, de mindkettőt hamar felszámolta valami égi kar, így szabad volt a pálya Máté Adél előtt. Adélka erdélyi költőnő, ennyit tudok róla a kolozsvári pletykákon kívül. Ez utóbbiak amúgy nem számítanak, úgyis mindenki téma lesz, talán még csak fokozta is a kíváncsiságomat. Máté Adél rövid versei nem lopták be magukat a szívembe. Hogy egy nő ki mer mondani dolgokat, hogy rímelteti is más jellegű dolgokra, és hogy a végét rövidre is tudja zárni, ez talán nem a legnagyobb truváj, amióta Gutenberg teknejében szörfözünk. Persze a legjobb költő is képes szart felolvasni, szarul, ha szar napja van. (SZB - sziget.hu)
   

   Máté Adél
   Judit verse
   
   Csak súgja ő, hogy "semmi vész",
   De szemmel ver és késel.
   Fogát elhagyta sok vitéz,
   S elbánt Holofernésszel.
   Judit virágok közt terül,
   Ölében tejjel-mézzel,
   Szemében kéj és könny vegyül,
   De tette sosem vész el.
   Csak súgd még egyszer, "semmi vész"
   Terülj el sok virág között,
   Ki késsel öl, általa vész -
   Judith halott, Judith örök!
   
   
   Zsófia verse
   
   bár érte sok
   szív megszakadt
   mégis minden
   csak olvasat
   
   *************
   
   
   Öreg iskola, fiatal hangok
   A Brassai-hét harmadik napjának legfontosabb eseményei a diákok tudományos ülésszaka és a díszteremben előadott vegyes összeállítás voltak. Az utóbbira hét órakor került sor népes hallgatóság előtt. A félórás versműsor előtt Kovács Nemere igazgatóhelyettes felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy a délelőtti és a délutáni rendezvényeket maguk a diákok szervezték, ezért olyan eredetiek, hamvasak ezek az előadások.
   A régi és új brassais költők verseiből álló összeállítást Máté Adél tizenegyedikes diáklány rendezte. Szavaltak: Mikó Ferenc, Máté Adél, Muresan Andrea, Soó Éva és Szabó Tímea. A műsor Cseh Tamás-dallal kezdődött: „nincs vége úgy sem”.
   - Miért olyan borúlátó ez az összeállítás? - kérdeztem a taps után Máté Adélt?
   - Általános hiba nálam - mondotta -, hogy műsoraim borúlátóak. Ilyen vagyok én... Különben minden kezdő költőben van egy pesszimista alaphang, ami fokozatosan veszít erejéből. Mi kezdő és befutott brassais költők verseit szavaltuk, és meg kellett találnunk azt, ami összeköti a brassais költőgenerációkat. Megtaláltuk: a pesszimizmusról van szó.
   - Amikor azt kérdeztem tőled, hol vannak a brassais diákköltők, azt válaszoltad, hogy „én vagyok a diákköltők”.- A múlt évben itt volt Várady Kati, azelőtt Hajós János, Demeter Ferenc, Moldován Zsuzsa, Király Zoltán. Tudtommal nincs még megjelent kötetük, de biztos vagyok benne, hogy van egy kötetre való versük. De ők már elhallgattak. Egyedül maradtam. Mint ahogy Cseh Tamás is énekelte a műsorban: „Én magam, csak elbukásig”.
   (’97. 05. 23.)
   
   
   
   
   

Jánossy Lajos
   2004. február
   
   

   március 9., 18:00
   

   Vendég: Nagy Gabriella
   

   Beszélgetőtárs: Jánossy Lajos
   
   
   Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.
   Kezdési időpont 18:00 óra
   
    A PROGRAM INGYENES!
   
   

   Nagy Gabriella
   

Nagy Gabriella
   
   Vaksi-dal

   Vattát teszek a szememre,
   tamponozom a szemfehért,
   cserélem percről percre
   itatni kell a padlón a tócsát,
   
   ha leveszem, majd látok,
   egyszer talán, ha leveszem,
   tiszta leszek, eltűnök,
   hóban a sötét verem,
   
   lássak színt a színben,
   egy szív belsejében
   a gazdag televényt,
   és az elsők közt az elsőt,
   
   aki az ormokra felér,
   átnéz riadtan a felhőégen
   és ordít, hogy robban a jég,
   alig hallom, de máris elég.
   
   
   
      
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX    

   
   
   április 6., 18:00
   
   Vendég: Lárai Eszter
   
   Beszélgetőtárs: Mézes Gergely
   
   
   
Tokaj
   
    Most ne foglalkozzunk azzal
   hogy ez a gólyák által legsűrűbben lakott város
   se a fecskék tokajias fészekrakás művészetével
   se a turista csalogató pofás házikókkal
   a jólfésült belvárosi utcácskákkal
   se szép terével jó borával
   se a szőlőbodros lankákkal
   se a Bodrog buja partjával
    Foglalkozzunk inkább a végekkel: a városszéllel
   áll ott a városszélen egy ütött-kopott zsinagóga
   valaha volt kertpázsitja kutyavizelde ma
   a tőszomszédságában pedig egy ázó-fázó keresztény templom
   kiütve sokszinű szeme betörve fejebúbja
   még a keresztje is elhagyta
   együtt merengenek bele a múltba
   egész jól megférnek
   a meztélábas pusztulásban
   

    MU Színház 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17. telefon: 2094014, 4664627 mail: mu@mentha.hu web: www.mu.hu
   

   
műKE(D)Dvelő
   - költői kérdések és válaszok -

   
   
   
decemeber 16., 18:00
   
   vendég: Borsos Roland
beszélgetőtárs: Vincze Ferenc
   
   
   Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.
   Kezdési időpont 18:00 óra
   
    A PROGRAM INGYENES!
   
   Borsos Roland
   Rejtélyeink
   
   Érzem: szavaim nem
   álltak össze benned,
   ahogy rajzomról is
   még hiányzik kezed.
   
   Árnyékunk összefog néhány
   repedést az úton,
   s mint a sírba -
   hanyatlunk fáradtan bele.
   
   Mert -
   mint eltáncoló tekinteted,
   mint összeverõdött szavaink,
   mint tenyereink közt a csend -
   
   nem közösek még rejtélyeink...

   
   
    * * * * * * * * * * * * *

    Borsos Roland: Költőnek lenni…
   
   kezdenék ars poeticámba, nagy levegőt véve, széles ívű mozdulattal, és valahova a felhők közé merengve, de hirtelen több nem jut eszembe: költőnek lenni a versírás kényszerű mellékterméke. Egyszer egy hölgyismerősöm bemutatott valakinek: Borsos Roland, költő – mondta, én megrázkódtam, belepirultam, mint akit rajtakaptak valami aberrált szokásán, s vetettem egy rosszalló pillantást a hölgyre. Mire ő szemrebbenés nélkül folytatta: János. Az ismerősét sújtotta a sors ilyen furcsa névvel. Erre még vörösebb lettem. Magamra vettem a titulust, és még haragudtam is érte. Máskor egy kolléga gyanútlan kérdését szívtam mellre, amit egy világmegváltó beszélgetés végén szegezett hozzám, talán éppen elismerését jelezve: Te is írogatsz? Nos, mondhatnám, hogy a költő valahol a kettő között van, a leleplezett álmodozó, és a verseit töviskoszorú gyanánt a homlokán hordó megváltó-jelölt között. De nem mondom. Maradjunk inkább a verseknél. Kevésbé tűrik a pózokat, mint az írójuk. Beszéljenek ők helyettem.
   
   Borsos Roland
       
    * * * * * * * * * * * * *
   
   A MU Színházban 2003. októbere óta, kétheti rendszerességgel kerül megrendezésre e fent jelezett est. Szándékunkban áll Önt a jövőben minden egyes felolvasásról értesíteni.
   Ha
   1. - nem kíván élni ezzel a visszautasíthatatlan ajánlattal, kérjük utasítsa vissza.
   2. - az elmúlt öt hét történései is érdekelnék, lapozzon a www.terasz.hu oldalon az irodalmi szekcióba. Ott vagyunk.
   3. - a hatodik alkalommal személyesen győződne meg a műKED(D)velő estek nagyszerűségéről, várjuk szeretettel!
    Üdvözlettel:
    kohán zsuzsa :o)
   
   
 

műKE(D)Dvelő
   - költői kérdések és válaszok -
   
      
   december 2., 18:00
   
   Vendég: Rózsa Dániel, beszélgetőtárs: Rácz Gábor
   
   (Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.)
   
   

   
   
   Pukk és költészet
   
   Inkább Pukk a Szentivánéjiből, mint kortárs költő a Dani.
   Elegánsan érkezik, mert neki most estje van. Komolyan vesz. Aztán persze végigvigyorogja az egy órát, meg hárít minden mélybe túrni kívánó kérdést. Legyen csak a felszín, legyen csak a könnyed szórakozás a hallgatóságnak.
   Egy órával korábban érkezik, elkölt egy vacsorát, amúgy melegében, meg aranylik pohárban a bor. Ha fotózom - mert kell a Teraszra - nem háborog, hogy jajnemááárén eztúgyutálom, hanem figyel. Befelé. Amolyan színpadi jelenlét. Így hiszek majd a fotónak. Elhiszem, hogy csak véletlen, hogy lesifotós; holott műteremben sem precízebben. Játszik. „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?”
   Érkezik Gábor is. Ma ő kérdez. Egy unásig ismert baráttól, mintha nem is sejtene. Sápadásig ideges. Tudja jól, az az egy óra az ő kérdései mentén bukdácsol vagy vonul végig diadalmasan.
   A felolvasóest végén majd állunk a büfében. Valaki belép a színházba. Ők meg, mint 2003-as Stan és Pan le lesznek fotózva. Majdnem spontán. Addigra Gáborban is kibogozódnak a görcsök.
   Minden irodalmi esten van valami kis veret. Hogy honnan?! Az ég se. Talán a versek teszik. Vagy a szemben a közönséggel - mégha rokon, barát, ismerős, tanár? Haptákban az arcok. A későn érkezők lábujjhegyen. Hiába. Mindenki őket figyeli.
   Rózsa Dani felolvas. A Gábor meg, (a Rácz,) bár tudja a választ, kérdez. Nekünk. Vagy kérdésbe kezd, és bevallja, nem is akart kérdezni semmit, úgyhogy a Dani segítse ki, és olvasson még. A Dani meg olvas, a közönség mulat, belekuncog, belebeszél… A büfé vendégei vízipipát tesztelnek. Szamóca-illatú este. A vonások megpihennek.
   Mondom nekik, jók voltak. Már attól jók ők, hogy egy asztalnál - de ezt nem mondom, mert úgyse hinnék. Ők ilyenek.
   
   Volt régen egy óra. Hol Szepes Erika igyekezett terelgetni a szárnyaikat próbálgató poétakezdeményeket. Onnan van nekem a Dani, a Gábor, meg mind a többi ember, kik az est után nem irány haza, de összetolnak két asztalt, kiteregetnek verseket, és beszélnek. Bele-, ki-, meg-, szét-, át -. Csak sört kortyolni bukkannak fel olykor. Nézem őket, és azt gondolom, megérte. Megéri műKE(D)Dvelni néha kedden.
   
Rózsa Dániel telefonnal és telefon nélkül
 

   
műKE(D)Dvelő
   
   - költői kérdések és válaszok -

   
   
   Nincsenek különösebb indokaink. És nincs mentségünk se. Csak az igény, hogy legyen irodalom, hogy legyen emberi hang. Mindenkinek.
   2003. októberétől minden második kedd teljék ennek jegyében! Helyszín legyen egy pici utca pici színháza, a MU. Egy elveszett világ emléke.
   Ide várunk mindenkit szeretettel, kiváló költők beszélgetéssel egybekötött felolvasóestjére.
   
   
   
   
   november 18., 18:00 Imreh András
   
   beszélgetőtárs: Mesterházi Mónika
   
   
   
   
   Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.
   Kezdési időpont 18:00 óra
   
    A PROGRAM INGYENES!
   
   ***
   
   Imreh András:
   
   Budán születtem 1966-ban, a Macska jegyében, két jogász egyetlen gyermekeként. A tehetetlenségi erő engem is a jogi karra húzott. Harmadévben felvettem az esztétika szakot is, és csak miután mindkét karon végeztem végre, 1990 körül kezdtem verset írni, nagyjából a politikai változásokkal egy időben. Az egybeesés talán nem véletlen, bár nem hiszem, hogy bármelyik esemény közvetlen kiváltó oka lett volna a másiknak. 1992 óta jelennek meg verseim. Két évvel később kezdtem fordítani. Előbb angolból és franciából, néhány éve spanyolból is. 1998-ban jelent meg Aminek két neve van című kötetem a József Attila Kör sorozatában, a Kijárat Kiadónál.
   Jelenleg második verseskötetem összeállításán dolgozom.

   
   
   Imreh András
   
   HA
   
   Ha én vadász volnék,
   kelnék virradatkor,
   órám ketyegése
   a potyogó vackor;
   egy fehér fal előtt
   puskám olajoznám,
   eszembe se jutna
   sem őz, sem oroszlán.
   
   Ha én spanyol volnék,
   fehér ingben járnék,
   órára lebontva
   tudnám, hol van árnyék.
   Este dominóznék,
   járnék a templomba,
   ahogy az apám, mert
   ő is spanyol volna.
   
   Ha én hadnagy volnék,
   lenne egy rémálmom:
   egyedül bolyongok
   kopár, köves tájon,
   rongyos zászló lobog,
   lehajtom a fejem,
   úgy állok alá, hogy
   nem is nézem, milyen.
   
   Ha én nem én volnék,
   ok és következmény
   nélkül kóborolnék,
   míg azt nem érezném:
   megtörtént, amiről
   régóta álmodtam -
   végre eltévedtem
   saját városomban.
   
 
2004-04-18 12:13:00