Szálinger Balázs: Szigetbusz-út az éjszakában
   Bp-underground-ból vett kifejezéssel élve: felér egy pszichoszaltóval a hivatalos Sziget-busszal való hazamenetel. Megkapó élmény, tessék figyelni.

   Szigetbusz-út az éjszakában
   

   
   Kezdjük azzal, hogy az ember kiszámolja a pénzét estére, és megtart kettőszázhúsz forintot, elvégre ebbe belefér a buszjegy költsége. Vagy nem. Mert mint kiderül, a Pesti Est külszámban írott 200 igazából 250, plusz alternatív költségként felmerül a felengedő pasi buta és rettentő gonosz arcának látványa is.
   Azt is meg kell fizetni.
   
   Buta és gonosz: nem lenne kedves a harmincat elengedni, azzal mondjuk, hogy komám, látom, bajban vagy, látom, valamiért nincs pénzed, ráadásul egyszer élünk etc. Szóval prímán itt hagytak volna, ha nem jön egy zsurnálkollegina és pengeti ki helyettem az összeget. Szóval együtt utazunk, a sofőr sportosan vezet, a közönség az anyját szidja, a beengedőember szigorúan körülnéz, csend lesz.
   
   Éjjel van, rohadtul éjjel, és a sofőr nem ismeri Budapestet. Nem túlzok, igaz, igaz, igaz. Történt ugyanis, hogy egy nyilván nagyszerűen lezajlott eljárás végeredményeként a Vértes Volán ragaszthatta buszainak oldalára a Sziget feliratot. Tehát a budai oldalon elsőre nem sikerült az Árpád-hídon átmenni (sikertelen besorolás, klasszikus vidéki hiba Pesten), tehát
   lebuszoztunk a Margit-hídig, és hamar a Nyugatinál voltunk.
   
   Innentől jött az izgalmasabb rész. A Nyugati után nem történt meg a Podmaniczkyn az a bizonyos jobbkanyar, amely az útvonalban megjelölt Deák és Madách tér megközelítését nagyban megkönnyítette volna. Tehát tovább a Körúton, s hogy a hangulat is jobb legyen (ilyenkor már mindenki röhögött a buszban), minden létező megállóban megálltunk.
   
   Adott tehát egy busz Sziget felirattal (ez lehet mezei reklám is, ne feledjük), adott a pesti éjszaka, az éjszakai járatokra váró utasok, és az a rossz szokás, hogy az ember nem mindig nézi meg a buszt, amire föllép. Természetesen minden megállónál vagy tízen felszálltak. Az általam imént már meggyalázott fölengedőember hátrarohan az újakhoz, és 250 forint megfizetésére szólítja fel őket, amikor már elindult a busz. Ezt az utasok megtagadják, majd
   kifejezik leszállási szándékukat: a busz megáll a következő megállóban, utasok le... és ugyanannyi fel. Beengedő hátra, az old utasok már fennhangon röhögnek. De ezeket a legújabbakat hol is kell letenni? Hát persze, a következő megállóban, ahol szintén tízen fel... Szóval így mendegéltünk megállóról megállóra, mígnem valaki a Blaha előtt ártatlanul megkérdezi:
   
   Hé, hát a Deák?
   

   A fölengedőember a sofőrhöz szalad, elveszi előle a Pest-térképet (!) és az útvonalat tartalmazó papírt... keresi, keresi... Deák tér... igen, azt kihagytuk. Javaslatunkra, hogy ti. legalább közelítsük meg, az Astoria felé fordulnak, ahol is az év csuklósbuszos közlekedési kihágását követik el: Balra, nagy ívben befordulnak a Kiskörútra.
   
   Na, mi itt szálltunk le, és van még egy találós kérdésem: vajon honnan tudom, hogy a tegnapi bevétel az említett útból egy papír ötezres volt és egy marék fémszázas? Hát onnan, hogy a Rákóczi úton emberünk ölébe vette a kasszát, és az utasok legnagyobb örömére ünnepélyesen megszámolta.
   Vértes Volán Forever!
   
[ Szálinger Balázs ] 2003-08-10 22:29:00