Valahol Európában
Szép siker, ha a POSZT-on éri meg az ötvenedik bemutatóját egy előadás, ez történetesen az egri Gárdonyi Géza Színház Valahol Európában-ja volt. A siker biztos: Dés László zenéje, Nemes István librettója már kiállta a próbát. Kaszás Gergő neve is sokat ígér. Bár magam irtózom a musical-világtól, most mégis, időnként magával ragadott a lendület, s elcsendesített a fájdalom
Kaszás Gergőről kell írnom. Az előadás nagyban rajta áll, vagy bukik. Energiabomba ez a krisztusi korban lévő fiú. Férfi? Felnőtt és kölyök egyben? Számomra Kaszás Gergő nem tipikus musical-színész. Nem is igazán énektudása miatt kaphatta meg a szerepet. A kortalansága miatt. Hosszú a szerepe szerint talán fele annyi idős, mint ő. Kaszás Gergő mégis kölyök. S ahogy Hosszú felnő, belekomorodik.

 
Kaszástól meghatározó emlékem egy kb. 13 évvel ezelőtti előadása, a Teljes napfogyatkozás, melyben a kölyök-költőfejedelmet, Rimabaud-t alakította. Nagyon szerettem a Bárka Színházban futott Lila akáczban, Csacsinszki Pál-ját. Hosszúként is jutott az erejéből egy-egy olyan gesztusra, mozdulatra, amely fél percre beleégett a retinába, mint valami felvillanás. A második felvonásban, az ablakban, egy szerelmes jelenet zajlott. Kinn esik a hó, a szövődő szerelem duettben nyilvánul meg, s ő egy aprócska, finoman hulló hópelyhet (amúgy tollpihe) a tenyerébe rejt. Egy újabb mozdulattal, mintha az elolvadt vizet az ujjaival szétkenné a tenyerén. Nincsen hó, tollpihe van, nincsen víz, tollpihe van. Mégis érezni véltem, ahogy olvadt vizet dörzsöl a tenyerében.

 
Ficsúrt Mészáros Máté alakította. Nagy, tohonya embernek tűnt, de remek komédiás. Villanásokból, fél-grimaszokból is megél a színpadon, de nőimitátorként sem csak a szabványműsort kaptuk tőle. Meglepően színes alakítás.
Ahogy a Suhanc szerepe is színészére talált. Kovács Patríca Suhancból Évává alakulása finom átmenetekre adott lehetőséget, s ő élt is vele, bár nem minden hangot énekelt ki, de majd legközelebb. Még a Simon Pétert formáló Csendes Lászlót is meg kell említenem. Kulka János ugrott be erről a szerepről másodjára, elsőként Páger Antal. Magamban elnézést is kértem Csendes Lászlótól. Lehet másként is. Megmutatta. Mert nehéz ám jóembert játszani. Nem olyan egyszerű közhelyek nélkül, csak úgy jónak lenni. Csendesnek viszonylag eszköztelenül sikerült.

 
 
A rendező Béres Attila. Pécsett az Illatszertár című munkáját láttam. Érdekes módon úgy konzervatív, hogy mégis megpiszkálja a dolgok menetét. Nem túlságosan, csak egy picit. Picinkét hihetőbbre, átélhetőbbre, sablontalanítva. Nevezzük fontolva haladónak eme két rendezése alapján. És gyönyörűen mozgatja a tömeget. Ez a koreográfusra is tartozik persze. A tömegjelenetek, verekedés, bombázás, törzsi tánc Simon Péter körül? a maguk nemében elfeledtették velem, hogy musicalt nézek.

 
 
Amikor eszembe jutatták a műfaj szabályai szerint szükséges tánc trükök, akkor kicsit elbizonytalanodtam. Ahogy a fél-playback is riasztó. A zene, rendben, jöjjön magnóról, de mi szükség a harminc fős kórushangzásra, ha látni, hogy heten-nyolcan énekelnek? Idegen tőlem az ilyen talmi megoldás, de nem én vagyok a célközönség.
Soha rosszabb musicalt! És ennyi kedves kisgyereket színpadon. Mi mást tehet az ember a nézőtéren, mint szurkol nekik.

Fotó: Peti Péter

[ Balogh Robert ] 2003-06-09 19:20:00