Túlmelegedés, túllihegés, legyezőkör
A harmadik nap szakmai vitája
Pécs a mediterrán hangulatok városa (noha az elmúlt télen inkább a skandináv hangulat uralta). Ez mivel jár? Forrósággal. S teszem azt, a délelőtt 11-kor kezdődő szakmai vitát, melyet a Dominikánus Ház legfelső szintjére szerveztek, megizzasztja. Mit megizzasztja! Legyezőkörré alakítja. Rá is érzett erre egy előadás mögött álló szervezőgárda, mert meglepték a POSZT-on résztvevőket egy-egy reklámlegyezővel. S azóta boldog-boldogtalan legyez. Vitavazető Koltai Tamás(fotó).
Az azért mégiscsak abszurd helyzet, amikor a napégette, izzó tető alá küldenek gondolkodni, vitatkozni egy sereg embert. Ha dakota indiánok lennék, s teszem azt őseink szellemeivel szeretnénk tanácskozni, még megérteném, hiszen ez is egy módja a tudatvesztés elérésének. Nekem több alkalommal sikerült ? igaz csak pillanatokra ? de elvesztenem az éberségem, szerencsére nem estem le a székről, mivel fel is ébredtem. Ennek köszönhető, hogy a szakmai beszélgetések közönsége folyamatosan csökkenő létszámot mutat. Kezdődött 120 fővel, végződött talán a felével.

A terítékre került előadás a Pécsi Nemzeti Színház Imposztora volt. Azért illett volt ott lenni, mert többen úgy sejdítették, hogy valaki ? a rossznyelvek szerint Judit ? nekimegy az előadásnak. Gondoltam, megnézem magamnak. Nem ez történt. Urbán Balázs és Radnóti Sándor (amúgy Csákihoz közel álló személyiség) vitaindítója után ? roppant szubjektív értékelésem szerint ? beleveszett a vita az előadás egy harmadrangú problémájába. Ez a probléma pedig, az óriási Brezsnyev-ikonnal szimbolizálható. Szerintem sem kellett ez oda, sőt, talán szerencsétlen is volt, de hogy majd egy órán át ezzel teljen a vita, hogy hiteles történelemábrázolás történt-e a színpadon, vagy sem.
Kísérletet tettem más mederbe terelni a szót, mármint hogy a hatalom és művészet kapcsolata fontos az előadásban, de inkább a színház belvilága, a nagy színházi állatkert ábrázolása hangsúlyosabb érdekesebb, mint a történelmi hitelesség. Makogtam a melegtől, de mégiscsak erre terelődött néha a szó. Nánay István ? bevallása szerint nyugdíjas ? mint egy Dosztojevszkij írásban a sztarec, alapkérdéseket dobott közénk. Hitelesség a színpadon? Kissé nehéznek bizonyult a kérdése, és Koltai Tamás másfelé irányította a beszélgetést.

 
Érdekes volt, ahogy az előadás készítői reagáltak. Egyrészt öröm, hogy szóba álltak a kritikusokkal, másrészt Hargitai Iván indulata lepett meg, de őszintén. Ne egy vérgőzös üvöltő embert képzeljenek maguk elé, hanem egy olyan fiatal férfit, aki védi a gyerekét. Kísérletet tett arra, hogy tételesen cáfoljon, bizonyítson, hogy ez a gyerek nem rossz, nem buta, és szép is. Kicsit talán heroikusra sikeredett a bizonyítása, de mégis, őszintesége megmutatta, fontos számára az előadása. A színészei. A koncepciója. Az ügy.

 
A második beszélgetés kisebb vitát eredményezett, a Radnóti Miklós Színház Molnár Ferenc: Az Ördög című produkciójáról Fábri Péter és Kovács Dezső tartott vitaindítót. Fábri kezdetben ? jó szónok módjára ? szerénykedett, szapulta magát, mivel felolvas, s nem fejből mondja, mert hogy ő nem a szavak embere. Ahogy olvasott, az embernek jólesően hízott a mája. Káröröm. Ez lenne a lényege a kritikaírásnak? Gyönyörű bókok az alkotóknak és utána következik a DE!
Azaz, jók vagytok fiúk-lányok, de most ezt elszúrtátok, sőt! A bemutató óta, ahogy fejlődött az előadás, a rosszból még rosszabb lett. Kovács Dezső nagyjából egyetértett az elhibázott előadással, de a rá jellemző finomsággal mégis Az Ördög ügyvédje szerepét is betöltötte, s nem csak Fábri-mód szellemes rámutatásokkal operált, nem ízekre szedte az amúgy is szétcincált Az Ördögöt, hanem érvelt. Sajnos az előadók éppen kamerapróbán voltak. Csak a dramaturg, Faragó Zsuzsa volt jelen. Menteni próbálta a menthetetlent, szerencsére nem lélekszakadva, hanem némi megőrzött méltósággal.
Bő kétórai legyezgetés és izzadás közepette, egy liter kiizzadt vízben pácolódva és öt-hat elalvásommal sújtottan ennyit tudtam megjegyezni.

Fotó: Terasz

[ Balogh Robert ] 2003-06-09 18:45:00