Értelem és érzelem
Értelmünk után végre érzelmeink intelligens használatának elsajátítása volna kulcsfontosságú ahhoz, hogy az emberiség fejlődésének végre újabb stádiumába lépjen.
Sokáig tartotta magát az a mára megdőlni látszó nézet, hogy a sorsunkat leginkább meghatározó adottság, a szellemi adottság, az IQ. A sikerhez és önmegvalósításhoz vezető út azonban, korántsem csupán a sokban genetikai örökségként kapott intelligenciával van kikövezve. Az erre vonatkozó vizsgálatok arra utalnak, hogy a korábban etalonként emlegetett IQ csak gyenge és nem egyedüli megjóslója az életben való boldogulásnak. Többek között az önkontroll, a motiváció, a remény és az empátia hiánya a legbriliánsabb elmék sorsát is zátonyra futtathatja. A boldoguláshoz tehát nem elég a jó vagy akár kivételes szellemi adottság.
A sikert befolyásoló tényezőknek a legideálisabb esetben is csupán húsz százalékát teszi ki az IQ. A fennmaradó nyolcvan százalék a gazdasági-társadalmi helyzeten és egyéb tényezőkön kívül elsősorban az érzelmek intelligenciáján múlik. Az érzelmek intelligens használatának képességén, azon hogy az adott személy képes legyen rá, hogy a szituációnak megfelelő érzelmeit a megfelelő emberre a megfelelő intenzitással, módon és célból irányítsa.

Az érzelmi intelligencia, EQ képességei közé tartozik többek között a kitartás, az indulatkontroll, a vágykielégítés késleltetése, a hangulatok kiegyensúlyozása, az empátia és az optimizmus. Mindezek kulcsképességek a pozitív érzelmi élet, vagyis a magánéleti és munkahelyi siker szempontjából. Az érzelmi intelligencia tehát alapvető a kedvező életút kialakulásához.

Fontos volna ezért, hogy a felnőtté válás idejére megtanuljunk helyesen bánni érzelmeinkkel. Amennyiben ez nem sikerül, szellemi adottságainkhoz képest valószínűleg rosszabbul fogunk teljesíteni az élet minden terültén, vagy akár különböző érzelmi zavarokkal is számolnunk kell, ami még jobban megkeserítheti mindennapjainkat, és ördögi körként még nehezebbé teheti boldogulásunkat.

Itt az ideje, hogy a mostani gyerek- és serdülőgeneráció számára elérhetővé, akár iskolai szinten kötelezővé tegyük a teljes személyiség megismerését, fejlesztését és nevelését. A fiatalokat nem csak szellemi, hanem mentális és érzelmi szinten is fel kellene készítenünk az életre, a tudáson kívül az érzéseket is bevonva az iskola falain belülre. Természetesen a felnőttképzések és továbbképzések tárgykörébe is be kellene vonni az önismeret, az önkontroll, az empátia, a konfliktuskezelés és az együttműködés művészetét. Ez lehetővé tenné, hogy a ma már felnőtt nemzedék intelligens érzelmi életével példát mutasson az őt követő generációnak, és érzékennyé váljon a helyes érzelmi megnyilvánulások iskolai kereteken belüli vagy akár kívüli oktatásának támogatására.

Mindez lehetővé tenné az X-generáció elidegenedett világában egyre gyakoribb érzelmi és magatartászavarok csökkentését. Az egyre hevülő szenvedélyek és zavaraik helyes mederbe terelését.
 
Ehhez azonban végre le kell győznünk a Freud eszméinek megjelenése óta szűnni nem akaró sértett nárcizmusunk sajgását, és be kell látnunk, hogy bármily eszesek és kemények is vagyunk mi homo sapiens sapiensek, nekünk is vannak ösztöneink és érzelmeink! A következő magasztos célunk - életterünk tönkretételén kívül - talán az lehetne, hogy meghódítsuk az érzelmek birodalmát, lényünknek ezt oly kevéssé ismert territóriumát, és megtanuljuk, hogyan gyakoroljunk hatalmat önnön magunk felett – ha már egyébként is annyira szeretünk hódítani, és hatalmat gyakorolni…
[ Persányi Norina ] 2002-10-29 11:39:00