Agárdy Gábor - “ikonok & festmények”
Megnyitó december 5-én, kedden 18.00 órakor a Kőrösi Galériában, amely a Kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Központ kiállítóhelye. Köszöntőt mond, Weeber Tibor Kőbánya alpolgármestere, megnyitja Feledy Balázs művészeti író, művészettörténész.
A 90 éve született és 11 éve elhunyt, Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, Agárdy Gábor ma már egyre ritkábban látható Ikon festményeiből és képeiből nyílik kiállítás Kőbányán, a Kőrösi Művelődési Központban az adventi ünnepkör jegyében.
 
A magyarországi örmények ma is nagy büszkeségüknek tekintik a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színészt, akinek eredeti neve Arklián Gábor vagy Gabriel Arkalijan volt. A szegedi születésű, jelentős életművet maga mögött hagyó művész ugyanis örmény család leszármazottja volt. Nagyapja az örmények lemészárlásának áldozata lett, de édesapja szerencsés módon megmenekült a szörnyűségek elől. Agárdy Gábor korán Thália kegyeltje lett, hiszen nyolcévesen lépett először színpadra, tizenöt évesen pedig „táncos boy és kardalos” volt a szegedi színházban. Hosszú út és rögös pálya vezetett olyan kimagasló állomásokkal, mint Molnár Ferenc Liliom című művének címszerepe, Brecht Koldusoperájának Bicska Maxija, Miska pincér A csárdáskirálynőben, Zetelaki Dániel az Advent a Hargitán című Sütő-darabban, de ugyanúgy felejthetetlen alakítást nyújtott Katz tábori lelkészként a ©vejkben. Filmes szereplései is magukkal ragadók, volt többek között leventeparancsnok, pap és párttitkár. Szeretett komédiázni, énekelni; nem véletlenül kapta a hetvenötödik születésnapjára készült portréfilm az Örömszínész címet.

 
Egy szófiai filmforgatáson a hirtelen jött jégeső miatt egy templomban keresett menedéket. Az ott látottak megváltoztatták az életét.

„Egyszer azt kérdezte tőlem egy püspök, mit gondolsz, miért esett éppen akkor a jég? Hát azért, hogy bemenj a templomba! Valóban a Teremtő akarata volt ez; kaptam egy jelet: foglalkoznom kell az ikonokkal” – mesélte a művész.

 
Miklósnak hívták az édesapját, így Szent Miklós volt számára a legkedvesebb, jóllehet a legtöbbször Jézus arca jelenik meg az ikonokon, s az évek múlásával mindegyik Krisztus-kép árnyaltabb lett. Mást fejez ki a korábban festettek szeme, mint a fiatalabbaké. A művész egy időben fontosnak tartotta az antikolást, hogy olyan hatásuk legyen a műveknek, mintha évszázadokkal ezelőtt születtek volna, de később letett e szándékáról.

 
Azt tartják, aki ikont fest, abban Jézus él. Erről is kérdeztem a neves színészt, aki így válaszolt: „Én nem vagyok templomba járó, s különösebben nem szeretem azokat az embereket, akik órákig térdelnek az oltár előtt. Jézussal odahaza is együtt lehetek. Amikor viszont ikont festek, akkor biztosan mellettem áll Krisztus. Ilyenkor ő vezeti a kezemet.

Feleségének, Rácz Boriskának, az Operaház egykori szólótáncosának idén tavasszal bekövetkezett halála után örököseinek köszönhető, hogy az Agárdy hagyaték mégis a nagyközönség elé kerülhet Kőbányán, az ünnepek fényét emelve.

(Egyes részletek: Lőrincz Sándor, Új Ember Hetilap - 2016.04.17 megjelent írásából, köszönet érte.)

[ taki ] 2017-12-03 01:17:00