Engel Tevan István - Elfelejtett könyvek emléke
Szeretettel várják Önöket, Engel Tevan István Elfelejtett könyvek emléke című kiállításának megnyitójára 2016. június 9., csütörtök 17.30 órára a Cultiris Galériába Örkény István Könyvesbolt ( 1137 Bp. Szent István krt. 26.) A kiállítást Klimó Károly festőművész nyitja meg.
Engel Tevan István munkásságának jelentős része könyvillusztráció, egyedi rajz. „Irodalmi ihletés nélkül szinte nem tudok dolgozni” – mondta. Finom humorú, groteszk művek jellemzik művészetét. A Cultiris Galéria nyári tárlatán, amelynek megnyitója az Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódik, Engel Tevan István grafikus illusztrációiból, az 1965-95 között készített könyvgrafikáiból látható válogatás.
 
Engel Tevan István

1936. november 9-én született Budapesten. Kétéves korától szinte mindig rajzolt. Édesanyja, Tevan Margit ötvösművész nagy figyelemmel kísérte, s oly nagy becsben tartotta fia gyermekrajzait, hogy a háború kezdetekor Amerikába menekítette őket. – Legalább ezek éljenek túl – mondta.
Budapesten kezdett iskolába járni, ám 1944-ben édesanyjával gettóba került. Édesapja és rokonságának nagy része a holokauszt áldozatául esett. 1945-ben, a felszabadulás után néhány hónapon át a békéscsabai rokonság gondoskodott róla, ott járta ki az elemi iskola 2. osztályát. További tanulmányait Budapesten végezte.

Hallama Erzsébet - Hisziapiszi utazásai (Móra 1983
 
1951 és 1955 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium növendéke. Rajztanárai Viski-Balás László, Benedek Jenő és Basilides Barna voltak. Gimnazistaként látogatta a Dési Huber István Szabadiskolát is, ahol Gráber Margit tanította. A Szabadiskolában töltött időre a későbbi években is szívesen emlékezett.
1955-ben felvételt nyert az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakára, ahol Z. Gács György és Mihálitz Pál voltak a tanárai. Belátta azonban, hogy a murális munka nem neki való, s 1957-ben átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, Kádár György osztályába.
1962-ben kapta alkalmazott grafikusi diplomáját.

Képes angol szólásszótár (Móra 1995)
 
1963-ban megházasodik. Az Engel Tevan család 1938-ban költözött abba az újlipótvárosi lakásba, amelynek egyik szobája továbbra is, élete végéig munkahelye, „műterme” maradt.
A főiskola elvégzése után szinte minden kollektív kiállításon szerepelt, de önálló kiállításra csupán 1973-ban nyílt először lehetősége, amelyet a Fényes Adolf Teremben rendeztek meg. Megélhetését elsősorban könyvek illusztrálása biztosította.
Néhány külföldi utazás nyilvánvaló nyomot hagyott művészetén: 1965-ben Párizsban, 1968-ban Olaszországban töltött egy-egy hónapot. Az 1973-as amerikai és az 1976-os londoni út emlékei közvetlenül is megjelentek műveiben. 1979-ben meghívást kapott Műnchenbe egy rézkarc-sorozat elkészítésére.

Nagy Zoltán - A nevető ember legendája (magvető 1967)
 
A könyvgrafikát egész pályája során a legfontosabb tevékenységének tartotta. „Irodalmi ihletés nélkül szinte nem tudok dolgozni” – mondta. Utolsó éveiben azonban – részben a könykiadás megrendült helyzete miatt, de a divat változása miatt is – ritkultak a kiadói megbízások, az illusztráció a gyermekkönyvek területére szorult vissza. Ez a változás mégsem ártott meg az életműnek, kitágította azt: a kényszerhelyzet stílusváltozást hozott. Ebben az időben születtek meg nagyobb méretű, festői hatású ceruza- és akvarell-művei, melyek leggyakrabban ugyancsak irodalmi kötődésűek. Kiállításunkon e művekből is látható néhány.

Gács Demeter - Új nap felé (Móra 1968)
 
A rendszerváltás eufóriája mélyen érintette. A szabadabb művészeti élet, a több kiállítási lehetőség, a szakmai sikerek örömei mellett azonban megjelentek a betegség gyötrelmei. Élete utolsó másfél évét súlyos betegen töltötte, de szünet nélkül, szinte megszállottan dolgozott. Utolsó, már bénult kézzel készült rajzaiban is előtűnt jellegzetes világa.
1996. október 12-én hunyt el.

[ L.Á. ] 2016-06-05 11:51:00