Dunán innen, Murán túl
BEZ GRANICE / HATÁRTALANUL / BREZ MEJA
Október 3-án nagy érdeklődés mellett nyílt meg Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házban a Határtalanul, Dunán innen, Murán túl, című nemzetközi fotókiállítás. A három ország, három város, három alkotócsoport – a Csáktornyai, a Lendvai és a Kanizsa Fotóklub - közös kiállítása nagy figyelmet érdemel.
A képek – és a kiállított 120 fotót bemutató fotóalbum - magas színvonala az egyén és a közösség egymásra ható, az igényességre törekvő, a szabályokat és konvenciókat bátran átlépő, az esztétikai és technikai eszközöket bravúrosan kezelő, érzékenységgel és tehetséggel megáldott művészek, gondolkodó és együtt érző alkotók szellemiségéből következik.

 
A pályázat kiírói részéről jó ötlet volt „fekete-fehérben” gondolkodni, és az általában kötelező tematika mellőzésével a fotóművészet minden műfaját, témáját, alkalmazási területét érvényesülni engedni. A fotográfusok meg is hálálták ezt a határtalan szabadságot. Cserébe ugyanis olyan végtelen szellemi teret adtak, ahol a néző - a kiállítást látogató - a saját érzéseit és gondolatait is „beépítheti” a képekbe, miközben egyfajta párbeszéd indulhat az alkotó és a befogadó között. Divatos szóval mondhatjuk, hogy a képek „jól kommunikálnak”.

Kovács Krisztián - „Ragyogás”
 
Kiss Nándor - „MintAmadár”
 
Lehetetlen vállalkozás egyenként értékelni a kiállítás képeit, ám mindenféleképpen szükséges néhányat kiemelni közülük. Nézzünk bele elsőként a Kanizsa Fotóklub anyagába. Mint említettem, a pályázati kiírásban nem szerepelt semmiféle kötelező tematika, mégis Kovács Krisztián „Ragyogás” c. képén a szabadon repülő, szimbolikusan a szabadság fényében fürdő madár akár a Határtalanul c. kiállítás „címerállata” is lehetne.
Egy másik madár (itt egy galamb) kitört üvegű ablakban, szinte szürreálisan lepusztult környezetben jelenik meg Kiss Nándor „MintAmadár” c. alkotásán. Szellemes a cím (vajon hogyan fordítható más nyelvre?), a kép maga a kiállítás egyik legszebb darabja. Modern kompozíciója, különleges hangulata és erőteljes vizuális megjelenítése miatt nagyon szerethető. Sok képnél a pillanat bravúros, ám nem közhelyszerű „elcsippentése” és különleges látvánnyá emelése - Ujhelyi Zsolt „Hajcsavar” és Horváth Zolán „Kilátások” – figyelhető meg. A tájképek nemcsak a szépséget, a n, yugalmat és a romantikát sugározzák, - Horváth Zoltán „Nyári emlék”„Templom”, Makrai Márton „Hózápor”, Miklós Kristóf „Magány” - hanem a természet arcát formálják élményszerű látvánnyá, sejtetve az ember jelenlétét is.

Ujhelyi Zsolt - „Hajcsavar”
 
Kotnyek István - „Színes fém csendélet”
 
A jelképek, metaforák használata és a filozofikus gondolkodás több alkotónál megtalálható, – Peterman Károly „Tükör 1-2.”, „Tánc 1-2”, Kotnyek István „Nagy tükör”, „Színes fém csendélet” – és mondhatni, ezek a kiállítás legfontosabb darabjai, mert túllépnek a „fotóművészet a pillanat művészete” közhelyszerű meghatározáson és „a fotóművészet a gondolkodás művészete” megfogalmazásra váltanak.
Dolmányosné Balogh Éva, Lipódi László, Molnár Tibor, Siman László, Tollár Eszter, Török Tibor, Varga Szilárd, Zágon László jelenléte is értéket adó, hely hiányában azonban részletezésre nincs mód.

Horváth Zoltán - „Nyári emlék”
 
Újhelyi Zsolt -
 
A Lendvai Fotóklub is „hozta a formáját”. Davor Dolenčić „On The Bridge” c. képe a kiállítás legszebb architektúra-felvétele, de Mario Blaľević „No more turning away” és Ivan ©ardi „Oblačni vrh” is kiemelkedő értékeke villant fel. A táj- és természetfotósok között több nagy , „varázslóval” találkoztam, - Lucija Trupković „Winter flower”„Morning smile”, Dino Simek „Distant tree”, Ivan ©ardi „Oblačni vrh”, Valentina Vukadinović „Winter sfumato” – és úgy gondolom, hogy műveik a kiállítás kivételes értékű részét képezik.

Davor Dolenčić - „On The Bridge”
 
Lucija Trupković - „Winter flower”
 
A szlovén fotósok a portréfényképezésben, illetve az emberábrázolásban mindig is élen jártak. Petar Sabol „Smok”, „Apa Dagi” és Nikola Hrľenjak „Podvodni portret”, Lucija Trupković „Vita”, „Another world” nemcsak az emberi karakter erőteljes ábrázolásával, hanem a képi megjelenítés különlegességével, olykor líraiságával tűnnek ki. Bizonyos esetekben - Lucija Trupković „Another world” – még a realitáson túli világ is megjelenik a valóságos környezetben, mindenfajta beállítás, vagy megrendezés nélkül, amitől persze teljesen „szürreálissá” válik az egész.
Tudjuk, hogy egy klubkollekciót összeállítani mindig is csapatmunka eredménye, és Danijel Blazeka, Marko Gotal, Petar Grozni Kovač, Nikola Hrľenjak, Zoran Kolarić, Filip Lučin, Davorin Mance, ®eljko Ovčar, Dino Simek, Dorian ©ipoą, Valentina Vukadinović, Darko Vuruąić, Davor ®erjav ez esetben is hozzátette a maga értékeit. A szlovén anyag ezért ilyen magas színvonalú.

Lucija Trupković - Vita
 
Petar Sabol - Apa Dagi
 
A Csáktornyai Fotóklub – az itt látottak alapján - minőségében változó színvonalat képvisel. Lehet érezni, hogy van egy-két „húzóerő” és a legtöbb a követő. Biserka Sijarič „The last song 1.” „Trinity” és „Checkmate” c. képeivel bizonyítja, hogy a portréban, emberábrázolásban igen erős. Kristian Jesenovič - „Mystical Forest II” „Mura” – sajátos hangulatú, egyedi tájképeivel tűnik ki. Kiemelkedően szép kép Igor Vučko „Pogled” c. lóportréja, ebben a kategóriában szinte párját ritkítja. Miran Dominko „Akt 10” - inkább egy jó tanulmány, a kiérlelt befejezettséggel a szerző még adósunk. Igor Ternar „Dühös” portréja figyelemre méltó, kár, hogy ennek a megoldásnak sok elődjét láttuk már. A szerző „Esemény a WC-n” c. képe esetében a technikával minden rendben van, az ötlet azonban kissé erőltetettnek tűnik. Úgy gondolom, Igor Ternar képes sokkal eredetibb megoldásokra is, hiszen a tehetsége kétségen kívül kiérződik az itt bemutatott munkáiból.

Filip Lučin - Táj
 
Dino Simek - Magányos fa
 
Összességében mondható, hogy a Határtalanul kiállítása jó színvonalú, és érzékelteti azokat az irányzatokat és törekvéseket, amelyek a nemzetközi fotóművészeti életet szellemi tereit jellemzik. Köszönet a fotográfusoknak, akik legjobb munkáikat adták a nyilvános bemutatáshoz, és köszönet a szervezőknek, hogy a pályázat legjobb képei itt Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házban bemutatásra kerülhettek.

Igor Vučko - „Pogled”
 
Biserka Sijarič - „Trinity”
 
A fotóművészek tehát képeiket adták, a zsűri nagy gonddal válogatott, a szervezők jól teljesítettek, a képek falra kerültek. A többi már a kiállítás-látogató közönség dolga. Hiteles véleményt igazán csak ők adhatnak…

Eifert János

2014-10-11 07:44:00