Munkácsy Mihály (1844 – 1900)
A 170-es szám körül forog minden a békéscsabai Munkácsy-múzeumban. 170 éve született az intézmény névadója, 170 olyan relikviáját mutatják be, melyek nem szerepelnek az állandó kiállításon, és 170 négyzetméteres a Múzsák terme, ahol a festmények közül az ünnepi tárlatra érkezettek láthatók február 20-ától. A városban élő, Gnandt János festőművész idézi fel a legismertebb magyar festő alakját.
Ebben az évben emlékezünk meg Munkácsy Mihály, a legismertebb magyar festő születésének 170. évfordulójáról, akinek művészete mind a mai napig érzelmeket vált ki a nézőkből és kritikusokból egyaránt.

 
Lieb Mihályként születet Kárpátalján, Munkácson 1844. február 20-án. Ezt a nevét 1868-ig használta, majd „Munkácsi”-ra változtatta.
1850-ben (hat évesen) elveszti szüleit, így kerül Békéscsabára, anyai nagybátyjához, Reök István ügyvédhez, aki tizenegy évesen Lángi Mihály csabai asztaloshoz adta inasnak. Keserves inasévek, koplalással és nyomorral, az asztalossegédként eltöltött évek után, Szamossy Elek festő fedezi fel tehetségét és tanácsára képezni kezdi magát.

Siralomház
 
Tanulmányait Pesten, Bécsben, Münchenben, Düsseldorfban végzi. Itt együtt bérelt lakást és műtermet Pál Lászlóval. A nagy elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta.
Düsseldorfban festette az Ásító inas és a Siralomház című képét. Ez utóbbit a Párizsi Szalon megvásárolja, majd 1870 tavaszán kiállítják és aranyéremmel tüntetik ki.
Munkácsy ekkor a világváros leghíresebb festője lett 26 évesen. Ennek hatására 1871 végén áthelyezte székhelyét Párizsba ahol megfestette legfontosabb képeit: Rőzsehordó nő, Tépéscsinálók, Köpülő asszony, Éjjeli csavargók, Zálogház.

Rőzsehordó nő
 
A világsikert, anyagi jólétet, megrendelést biztosító Siralomház című képe mérceként szolgált egész életében, hiszen minden kritika e kép kiválóságaira hivatkozik, a témáját, drámáját, technikáját kéri számon. Ez a megfelelési kényszer, depresszióba csap át.
1873-ban öt műve szerepel a Bécsi Világkiállításon, majd egy Barbizon-i kitérő után, ahol Pál Lászlóval tájképeket fest, az év végén új, igen előkelő műtermébe költözik. 1874-ben feleségül vette De Marches báró özvegyét, Cécile Papiert így a festő-élet újabb fordulatot vett. Fényes estélyeket adtak Párizsban és Colpachon, majd felesége birtokán új közös palotát építetek. Az életének gyökeres megváltozása, kényszerítő formaságok hálóját szőtte a festő köré.

Trilógia
 
Ebben az időben készülnek utolsó magyar tárgyú képei, művészi témái átalakulnak. A Műterem című képe már az új irányultságát tükrözi. A pazar környezetű műterem, tökéletes technikai tudással tárul elénk. Szalonképek sorozata születik ebben az időben, nagypolgári megrendelések folytán. De remekművek is születnek, mint a Milton, majd a nagyméretű bibliai kompozíciók: Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. Munkácsy megbízást kapott a magyar államtól, hogy az épülő Parlament számára a magyar honfoglalással kapcsolatos képet fessen.
Ecce homocímű képével, trilógiává egészül ki Krisztus-képeinek sora. Ezt a képét a millenáris ünnepségek keretében az pesti Andrássy úton külön pavilonban mutatták be.
Munkácsy ekkor már nagybeteg. Az endenichi szanatóriumban 1990. május 1-én halt meg. Örök nyugalomra helyezték 1990. május 9-én a Kerepesi temetőben.

Ecce homo
 
Az asztalos inasból festőfejedelemmé váló Munkácsy Mihály sajátos erővel tudta összefoglalni vízióit, mesélőkedv alakító erő lakott benne, benyomásait szenvedélyesen, bravúros technikai tudással párosítva, tűzzel tudta képpé alakítani.

[ Gnandt János ] 2014-02-19 00:20:00