Gillian Flynn - Holtodiglan
Alexandra Kiadó
Beszélgetés Gillian Flynn Holtodiglan című kötete kapcsán. Beszélgetőtársak: Bácskai Júlia pszichológus, “szabadSZÓműves” és Csaba Beatrix újságíró, tanácsadó. időpont: május 16., (csütörtök) 18 óra Helyszín: Nyugati téri Alexandra Könyvesház Pódiuma (1055 Budapest, Nyugati tér 7.)
Ásó, kapa, nagyharang - a romantikus hollywoodi filmekben valahol itt ér véget a történet. Ám mi lesz ezután? Mi történik, amikor a boldog álom szép lassan szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük azt, akinek igent mondtunk.
Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel a jóképű férj, Nick bűnösségére utal. Amy naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá... A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét?

 
„Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk. És ha mindez még nem volna elég, Flynn egy igazán ijesztő antihőst is teremtett, akire senki sem számít. Az emberek szívesen emlegetik a gonosz hétköznapi voltát. Az őrültbe, akivel hamarosan megismerkednek, akár bele is szerethetnének. ”(Entertainment Weekly)

 
(...)Micsoda furcsa idôszak ez. Muszáj így gondolnom rá, igyekszem távolról szemlélni: haha, milyen különös idôszak lesz ez majd visszatekintve, milyen jól mulatok majd rajta nyolcvan- évesen, amikor halvány levendulaszínt viselek, bölcs, elnézô, martinikat kortyolgató asszony leszek, nem lesz ez egy jó sztori majd akkor? Furcsa, szörnyûséges történet valamirôl, amit túléltem.
Mert valami szörnyen nincs rendjén a férjemmel, ebben most már biztos vagyok. Igen, az anyját gyászolja, de ez több annál. Úgy érzem, rám irányul, nem szomorúság ez, hanem... érzem, ahogy néha engem néz, felnézek, és látom, hogy az arca eltorzul az undortól, mintha valami szörnyûségen kapott volna rajta, ahelyett hogy csak müzlit ennék reggel, vagy a hajamat fésülném este. Olyan dühös, olyan kiszámíthatatlan, hogy már azon gondolkodtam, hogy a hangulatváltozásainak esetleg valami fizikai kiváltó oka lehet – mint a lisztérzékenység, ami megôrjíti az embereket, vagy egy penészgomba-kolónia, ami az agyát támadta meg.(...)

2013-05-06 17:10:00