Az itt a kérdés…
VIDOR-napló 7
A Móricz Zsigmond Színház idei évadának első bemutatója, a Tirpákia Tündérkert. A mű egyik szerzője, Onder Csaba elmondta: a színház direktorának, Tasnádi Csabának támadt az az ötlete, hogy – mivel a nyíregyházi teátrum éppen harminc esztendeje rendelkezik önálló társulattal – szülessék egy új színjáték.
Kiűzettem a paradicsomból.
Legalábbis ideiglenesen: tegnap nem volt szabad fotózni.
A Romantikus komédiáról egyáltalán nem készíthettem felvételt, a Frankie és Johnnyról pedig csak a karzatról lett volna lehetőségem. Onnan nem igazán jó a perspektíva, így tegnap „csak” szemlélődtem.

Délután a Kossuth téren kolléganőmmel randevúztam: megkért arra, hogy konzultáljunk az egyik német professzor nemsokára Nyíregyházán megrendezendő fotókiállításának képanyagáról. Amíg elemezgettük az egyébként igen érdekes fekete-fehér nyomatokat, az arra járók nagy örömére gyülekezni kezdtek az artisták, az énekesek, a rajzolók, a pantomimesek, a zsonglőrök. Megjelentek a fáradhatatlan, bár már kissé elcsigázott élőszobrok. A szemközti padon édesdeden hortyogó hajléktalan is fölneszelt: rosszallóan fölnyalábolta cókmókját, s elindult nyugalmasabb zugot keresni.
Fél ötkor fotós barátommal böngésztük egy kicsit a Nikon D300 menüjét, ugyanis még a szombaton Mucsi Zoltánról és Scherer Péterről ezzel a géppel exponált képek feltűnően erőtlenek. Mi lehet a magyarázat? Nem oldottuk meg a problémát, viszont nyilvánvaló, a hiba nem Mucsiban volt.
Öttől a Megyei Könyvtár harmadik emeleti, Aleszja Popova lírai fényképeinek is otthont adó termében pezsdült meg a helyi irodalmi élet. A Móricz Zsigmond Színház idei évadának első bemutatója, a Tirpákia Tündérkert írói alkotói beszéltek a készülő előadásról. Gerliczki András illetve Galambos Sándor precíz bevezetője után megszólalt maga Mari néni, aki a darab narrátora lesz. A nemes hölgyet Pregitzer Fruzsina ihletett tolmácsolásában hallhattuk. A mű egyik szerzője, Onder Csaba elmondta: a színház direktorának, Tasnádi Csabának támadt az az ötlete, hogy – mivel a nyíregyházi teátrum éppen harminc esztendeje rendelkezik önálló társulattal – szülessék egy új színjáték. Mégpedig olyan, amely helyi alapanyagra épül, van eleje, közepe és vége, valamint jól játszható. Így „került képbe” a SZIRT, a Szabolcsi Írók Társasága. Antal Balázs és maga Onder Csaba vállalta a játék megírását. A korábban sokáig a Szindbád nyomoz Tirpákiában munkacímet viselő komédia természetesen sokat köszönhet Krúdy Gyulának, akit például 1924-ben, harminc éves írói jubileuma alkalmából meghívtak Nyíregyházára, s aki ez előtt és ezután is sokat publikált szülővárosáról. A készülő zenés mű rendezője, Lendvai Zoltán és egyik szereplője, Petneházy Attila részvételével megrendezett, premier előtti darabbemutatón nemcsak arról szerezhettek ismereteket a jelenlévők, hogy eleink mennyi dolgoztak azért, legyen önálló színházuk, s nemcsak azt tudhatták meg, hogy a neves építész, Alpár Ignác eredetileg Fiume számára tervezte az épületet, ezért benne évtizedekig megoldatlan volt a fűtés, hanem arról is értesülhettek, mit jelent a tirpákság, s miért lett a darabbeli Nyíregyháza tündérkert. A találkozó moderátora, Gerliczki András szerint a kultúrtörténeti összefüggések közé, az 1920-as évek elejére helyezett komédiában nagy szerepet kap az ironikusan kezelt legendaképző játékosság, a mese, a személyiségmítoszok sokasága. A história persze a színház körül forog majd, s bűnügyi szál is kapcsolódik bele. De hogy miképpen is nyomoz Szindbád Tirpákiában? Az majd kiderül az ősbemutatón!

Tűzzsonglőrök (Fotó: Karádi Nóra)
 
A könyvtárból az esti előadásra siettem: a Kossuth téren a Phémius Együttes, majd a Vikár Sándor Zeneiskola gitárzenekara muzsikált éppen.
Héttől a nagyszínpadon a Thália Bálint András ízléses rendezésében mutatta be Bernard Slade művét, a Romantikus komédiát. Az amerikai szerző most látott, csipetnyi erotikát tartalmazó vígjátékában is szellemes és lendületes. Az 1978-ban íródott darabot Radnai Annamária dramaturg közbenjárásával Bálint András közelebb hozta a mához: 2008-ban zárja a mesét. (A szövegben Molière neve mellett Molnár Ferencé is elhangzik: nem volt alkalmam utána nézni, az eredetiben is benne van-e Molnár – ami annak amerikai karrierjét tekintve elvileg nem lehetetlen –, avagy rendező és dramaturg ama felismerését tükrözi, hogy a színházi szerzők között játszódó história jól rímel a Játék s kastélyban alapszituációjára. Sőt, bizonyos értelemben felfogható annak inverzeként is: Molnárnál Gál és Turai a színdarabok indításának gondjairól beszél, Slade figurái a befejezés problémájával küzdenek…)
A Romantikus komédia túlzottan is „jól megcsinált színdarab”, amelynek esetében az első tizenöt perc után tudni lehetett a végét. (Ezen az estén egyébként mindenki jól járt: a rövid, ám mesterien megszerkesztett felvonások közötti, jó hosszú szünetek biztosították, hogy a publikum szomjasabb része élénk társadalmi életet élhessen az emeleti büfében.) Mindazonáltal Slade dialógusai pontosak, akciói élettel teliek, a vázolt szituáció, a boldogság megragadhatóságának és elszalasztásának lehetősége / lehetetlensége pedig mindannyiunk életproblémája is. Slade saját közegébe pillant: hősei kommersz darabokat írnak, hol sikeresek, hol nem. Férfi és nő társszerzősége ingoványos téma, főleg, ha az első pillanatoktól tudható, hogy itt nemcsak a felvonásvég a kérdés. Nemcsak az élet és irodalom, a könyv és színház ügye a tét, hanem az is, hogyan lehet élni a műben és a művön kívül, s hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán, túl az élet felén boldogságot találni.
Slade alakjai köré persze nem mélylélektani drámát komponált, hanem megmaradt a megkarcolt felszínen, azonban is így elénk tudott vetíteni meggondolásra méltó pillanatképeket, amelyeket a „keserédes” zárlat csak felerősített.

Vikár Sándor Zeneiskola gitárzenekara (Fotó: Karádi Nóra)
 
A Thália bemutatója kitűnő színészi munkával örvendeztette meg a VIDOR igényes szórakozásra kiéhezett közönségét. Tóth Ildikó sok színből keverte ki a tanító néniből a híres darabíró társszerzőjévé avanzsáló, belé kezdettől fogva szerelmes, bár előbb máshoz férjhez menő, de a szerelmet mindvégig magában megőrző April alakját. Szervét Tibor elegáns játékkal állította elénk az April-ben az iránta való vonzódást felismerni nem akaró, mellesleg előbb erősen öntelt, később lepusztult, s írásképességét is elvesztő Jasont. Az ő menedzserét bölcs humorral jelenítette meg Takács Katalin, míg politikai karriert befutó feleségét markánsan Létay Dóra láttatta. April férjét Csankó Zoltán, az alkalmi szeretőt Sallai Nóra fogalmazta színpadra.
A Füzér Anni tágas és visszafogottan, hűvösen elegáns díszletei között játszódó komédia, ha nem lett volna ennyire kiszámítható, felfogható lenne „posztmodern”, az írást tematizáló, a mű születését mint magát a művet ábrázoló munkának is. Így azonban ügyes és emlékezetes játék maradt –, no nem a kastélyban, hanem a VIDOR Fesztivál ötödik estéjén.
Tíz órától Györgyi Anna a Frankie és Johnnyban az alakteremtés széles skálájával örvendeztetett meg.
(Most, hogy ismét elolvastam szövegemet, látom, ez már a hetedik napló. „A hetedik te magad légy”. Egyedül vagyok – emlékszem Szilágyi Domokos versére –, mint a sárga / napraforgó szomorúsága. Igen, színházat csinálni csak közösen lehet, írni pedig csak egyedül.)

Thália Színház, Slade: Romantikus komédia (Fotó: Kállay-Tóth Anett)
 
Éjfél körül a Facebook-csapat tagjai elméláztak, hová menjenek lazítani. Móricz-kert vagy VIDOR Kert? – az itt a kérdés. A komoly elméleti tudást igénylő problémát nem sikerült megnyugtató módon megoldani, így elhúztak a VIDOR-ba. Fél kettőre mentem értük. Itthon még háromig szelektáltuk-vágtuk Nóri tűzzsonglőröket ábrázoló képeit. Mire ágynak estem, négy óra is elmúlt. Félálomban mintha láttam volna, hogy „új rajzlapját kifeszíti az égen / A hajnal, a nagy impresszionista…”

[ Karádi Zsolt ] 2011-08-31 17:02:00