Látványtár 2011. – Az Év Díszlet- és Jelmeztervezője
Beszélgetés Rátkai Erzsivel
Kentaur (Erkel László) Jászai Mari-díjas a Győri Nemzeti Színház Rent című rockoperájának és a Vígszínház Rómeó és Júlia-előadásának díszlettervével, Rátkai Erzsébet (fotó) Ferenczy Noémi-díjas a Békés Megyei Jókai Színház Stuart Mária, valamint a Győri Nemzeti Színház Bulgakov: Moliere, avagy álszentek összeesküvése című darabjához készített jelmezterveivel érdemelte ki az elismerést.
Olof Palme Ház
 
Látványtár 2011. című kiállítás, amelyet a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága rendezett, 2011. június 25-től július 10-ig tekintő meg (1146 Budapest, Olof Palme sétány 1.). Ennek keretében adták át az év díszlettervezőjének és az év jelmeztervezőjének járó díjat is. A kiállított pályaművek tervezőire a tárlatra meghívott alkotók szavazhattak. Az idei év legjobb díszletterveiért Kentaurnak (Erkel László) Jászai Mari-díjasnak, a legjobb jelmeztervekért pedig Rátkai Erzsébet Ferenczy Noémi-díjasnak ítélte a szakma az elismerést.

Rátkai Erzsébet Kentaur (Erkel László)
 
Kentaur több munkájával, köztük a Győri Nemzeti Színház Rent című rockoperájának díszlettervével és a Vígszínház Rómeó és Júlia-előadásának terveivel, Rátkai Erzsébet a Békés Megyei Jókai Színház Stuart Mária, valamint a Győri Nemzeti Színház Bulgakov: Moliere, avagy álszentek összeesküvése című darabjához alkotott jelmezterveivel érdemelte ki a díjat, amelyet az idén – a tavalyi Év Jelmeztervezője – Szűcs Edit készített. Eszenyi Enikő Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Vígszínház igazgatója, és Szikora János Jászai Mari-díjas rendező, az Új Színház művészeti vezetője adta át az elismeréseket.

Rómeó és Júlia - Vígszínház
 
Az 1980-as évek elején egy főiskolai vizsgaelőadás, a Gospel magyarországi ősbemutatóján az óriási siker alkotói között a tapsrendben - a többiekkel szinte egyidős -, csinos lány téblábolt. Kevesen ismerték még a színi-világban, az akkor nemrég Pozsonyban végzett jelmeztervezőt. Az azóta eltel évtizedek Rátkai Erzsi művészi pályafutását nemzetközi hírűvé tették. Egyaránt otthonosan mozog – a hazaiakon kívül - Pozsony, Bécs, Osló, Torontó és Németország színházaiban. A Ferenczy Noémi-díjat kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenység elismeréseként, tizenhét éve adományozzák, Rátkai Erzsébet jelmeztervező az első, aki a színház világából került a díjazottak közé.
A kezdetekről a terasz.hu-nak elmondta:

„Általános iskolás koromban keresztmamám vitt el egy ruhatörténeti kiállításra a Nemzeti Múzeumba. Hazatérve nekiláttam babát készíteni a lakásban található anyagokból, hogy utána ruhát varrhassak rá a múzeumban látottak alapján. Ezenkívül volt még, egy felejthetetlen „Szép Heléna” előadás Törőcsik Marival és Agárdi Gáborral. Ezután – bár még tettem egy kirándulást a szobrászat területére – már igazából soha nem is merült föl más választás, mint a színház. Ha a rendező gondolata jó a darabról, élvezetes kapcsolódni egy okos gondolathoz. Az irányok csak megoldandó feladatként jelentkeznek, és ha jól értjük egymást, a szabadságom korlátlannak tűnik. Jól esik, ha jó ízlésű szakmai barátaim ismernek el, újabb munkákra felkérve, de még jobban, ha ezt ismeretlenül teszik olyan művészek, akikhez korábbi ismeretség nem fűz. Ezek közül nagyon jelentős a Ralph Koltaival való találkozás – aki évtizedekig volt a Royal Shakespeare Company vezető tervezője -, akit a mi szakmánk egyik legnagyobb alakjának tartok. A Prágában kiállított jelmezeim adták a lehetőséget, amelyek a Magyar Állami Operaház Nagy Viktor által rendezett „A vajda tornya” című előadásához terveztem. A Mester ismeretlenül szólított meg, és dicsérte meg a munkámat, majd bemutatkozott, és nem sokkal később meghívott a 80-ik születésnapja alkalmából a Londonba a Nemzeti Színházban tartott zártkörű ünnepségre. Ez az elismerés nagyon fontos nekem…

Godspel - Pesti Magyar Színház
 
… A pénzszűke világban rövid távú, rossz gazdálkodással, ami tehetségre, társulatra, színházműködtetésre vonatkozik, rossz műsortervvel, nívótlan produkciókkal, szerény tudással létrehozott díszlettel, jelmezekkel nagy kárt lehet tenni. Úgy látom, az igazi nehézségeket a színházak maguk támasztják rossz döntéseikkel. Ellenpéldának tartom a Centrál Színházat és a Békésmegyei Jókai Színházat, ahol nem megengedhető, hogy ne legyen néző, mert a színház fő bevételi forrása az eladott jegy. A látogatottságot pedig jó előadásokkal érik el. Jól képzett szakemberek működtetik a színházat, és hozzák létre a jó előadásokat. Ha közvetlenül egy produkció anyagi kereteit tekintjük, természetesen van egy határa annak az összegnek, ami alatt nehezen lehet jó eredményt elérni a jelmezek terén, de a színház mindig is az alkotó fantáziára épít. Anyagimitációk létrehozását kívánja. Tűnjön gazdagnak és drágának egy anyag, de teremtsük ezt meg lehetőleg olcsón. A színpadon szabadon bánunk mindennel: anyagokkal, hatásokkal, és mindig új eszközöket keresünk. Akkor is - ha nem köt a pénz - az ötleteinkre építünk. Akkor is különleges megoldást keresünk, ha megtehetnénk, hogy drága anyagokból hozzuk létre a ruhát.

Bulgakov: Moliere, avagy álszentek összeesküvése - jelmezek
 
A Stuart Máriát nagyon érdekes megközelítésben vitte színre Dorotty Szalma, az első pillanattól kezdve jó szívvel gondoltunk erre a különleges, izgalmas munkára. Egy szerencsés véletlen folytán éppen ebben az időszakban került forgalomba egy új anyag, ami tökéletesen illeszkedett ahhoz az elképzeléshez, amit a ruhákkal ki szerettem volna fejezni. Ez az anyag egy fém alapú textil, így könnyen formálható, alakítható. A gyűrődésekkel való játék lehetővé teszi, hogy a ruha lelkiállapotokat fejezzen ki, meg tudja mutatni egy figura hangulatát, drámaiságát. Ezt használtam a két főszereplőnél, hiszen az út, amit megtesznek, csak irányában különbözik egymástól. A felületek szabad kezelése hihetetlen távlatokat nyitott meg, s az ehhez kapcsolódó színrendszer alkalmas volt arra, hogy kifejezze, amit Dorotty ezzel a két női sorssal meg akart mutatni. Mindezt egy lényegretörő, szép térben, ahol minden csupa tükröződés, átderengés, titok, mindenki számára egyformán rideg környezet. Úgy gondolom, hogy mindez egységgé formálta az előadást.

Stuart Mária - Békés Megyei Jókai Színház
 
Hihetetlenül jó volt a békéscsabai színház munkatársaival, a Petrovszki Árpád - tárvezető által vezetett varrodával együtt dolgozni, azt éreztem, hogy hatalmas lelkesedéssel állnak a feladathoz, sajátjuknak tekintik. Még a szabadságuk ideje alatt is ezeken a jelmezeken dolgoztak, alakították őket. Külön köszönettel tartozom Fekete Péter igazgató úrnak, aki a kiállításra kiváló minőségű fotókat küldött ezekről a ruhadarabokról, hiszen nem tudtam őket elhozni, mivel éppen akkor zajlott az előadás televíziós rögzítése. Ez a gesztus, és az, ahogy ott együtt tudtunk dolgozni, örökre a szívembe zárta a békéscsabai színházat.

Tudomásul vettem, hogy elemző kritikák nem íródnak Magyarországon. Sokszor a nevünket is hibásan írják le. Bár ennek a kritikusi műveletlenségnek, hozzá nem értésnek és rosszkedvűségnek nemcsak a tervezők, hanem az egész produkció is áldozatául esik, mert az értékelhetetlen írások mindnyájunk munkájáról hasonlóan szólnak. Néha a plakátról is lemarad a nevünk, de ez talán legyen azoknak a gondja, akik így közelítenek az alkotótársaikhoz. Sok országban a színházvezetés büszkén vállalja művészeit, és a produkciók alkotói is örömmel veszik egymás tehetségét, amit aztán senki semmilyen helyzetben nem felejt el. Az összeadódó tehetség komoly rangot ad a közös munkához. (Hazudnék, ha tagadnám, hogy nem olvasgattam irigykedve a Jasenko Conka barátom tervezéseiről német és osztrák lapokban megjelent részletekbe menő, műértő, elemző kritikákat, de hát az még mindig egy másik világ.) „

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága által rendezett Látványtár 2011 című kiállítást június 25-től július 10-ig tekinthetik meg a látogatók.

[ Kadelka László ] 2011-06-27 01:12:00