„Rám nézz, ne rá!”
XV. Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál 2010. augusztus 23-28.
Eris Bassról és Yael Rasooly-ról szólt számomra a XV. Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál, és Vitéz László palacsintasütőjéről, azaz Kemény Henrikről. Egy hányatott sorsú, többre érdemes műfaj legjobb képviselői a 2010-es Európai Kulturális Fővárosban.
Ma már nem létezik egyetemes meghatározása a művészetnek, inkább egy relativizálódott társadalmi jelenségként működik tovább a világban. A színház fogalmára még létezik definíció, de kisebb, vagy nagyobb jelentőségű színházak között már nem olyan egyszerű különbséget tenni. A bábszínház a nyugati kultúrában jelenleg főleg a gyerekek szórakoztatását szolgálja, a felnőttbábelőadások egy speciális réteg, vagy kisebbség kiszolgálására született: kijelenthető, hogy a felnőtteknek játszó bábszínház, nem áll az érdeklődés központjában. A XV. Felnőttbábfesztivál meggyőzött arról, hogy léteznek kiugró, s pozitív példák, de ennek ellenére szofisztikáltan fogalmazva: a felnőttek számára készült bábszínház az identitáskeresés állapotában leledzik.

Eric Bass a szakállas úr és a kopasz énekes
 

A néhány kiugró előadás éles kontrasztja megmutatta, hogy alig törődnek a bábszínészek alapvető feladatával, a kettős ráhangolódással (a bábszínésznek nem csak a bábu, hanem a közönség iránt is folyamatosan nyitottnak kell lennie, mert a bábu, a színész és a közönség egy időben van jelen a színpadon. Úgy tűnik, ez a trivialitás nem minden társulat számára nyilvánvaló. A báb, a díszlet, vagy a rendezői koncepció a mai bábszínház szimbóluma, nem pedig a színész. Pedig a báb „csak” közvetítő, a rendezői koncepciói „csak” fennkölt maszlag, ha a színész nincs a helyén. Mert bármire képes a báb, illetve csak arra, amit az esetlegesen irodalmi anyag és a színész révén közvetíteni tud. És jó bábelőadás esetén – amely nyelve játszhat a szavakkal, a dallammal, a ritmussal, a logikával, a fantáziával… a közönség megmozdul, kizökkent, ellenáll, vagy ellágyul. A közönség kötődési és igazodási pontokat talál, nemcsak a gyerek, de a felnőttek is.

Nem az árnyéka lenne a lényeg?
 

A mai felnőttbábszínházról reális képet alkothatott az érdeklődő, 50 előadást tartottak szűk 6 nap alatt, a 11 országból érkeztek bábosok. A fesztivál költségvetése az EKF évnek köszönhetően háromszorosa volt a három évvel ezelőtti nyomott büdzsének. Kemény Henrik, a 85 éves Kossuth-díjas bábművész bár betegsége miatt lemondta a záró előadásnak szánt Vitéz Lászlót, mégis eljött Pécsre, s játszott 10 percet. A színpadi jelenléte nem kondíció, nem szépség, vagy életkor kérdése. Vitéz László és európai rokonai – Punch és Judy, Karagöz - a gyerekeket voltak hivatottak szórakoztatni kísérőprogram gyanánt a város utcáin, terein, a felnőtteknek, a színháztermekben egészen mást adtak.

Punch és Judy
 

A Kabóca Bábszínház: Kél egy-egy árnyék... című előadása Arany János balladáinak adaptálására vállalkozott, s hasonlóan járt, mint Arany a balladáival, a magyar irodalomra jellemző 50 éves megkésettséget átemelte bábszínpadra. Egy ilyen típusú, véresen aktualizálni szándékozó előadás a múlt század ’60-as éveiben bizonyára komolyan vehető lett volna, jelenleg a feszesen koreografált mozgás és néhány világítási megoldás értékelhető belőle, a véresen komoly előadás sokszor az unalomba fulladt. Hasonlóan modoros kudarc érzetét keltette a korábbi darabnál látványosabb Bitódalok (Budapest Bábszínház), a „fekete” variettésre vett Morgenstern versek hiteltelenül hangzottak a stilizált, tagjaiktól könnyen megváló akasztott bábok között. Ellenben Christian Pepino az eredeti Candide elemeit felhasználva hozott létre valami gyökeresen újat, előszeretettel élt a túlzással (Kunigunda melle, a rabbi orra egyaránt hatalmas), az előadás a nyelviségen túl is működik, mivel a halandzsa bárki számára érthető, s Voltaire regényének izgágaságát remekül közvetítették a bunraku szerű bábok. Az biztos, hogy az előadás nem untatta a nézőt, hanem felkavarta (pozitív, vagy negatív értelemben).

Eric Bass
 

A legnagyobb bukást a Griff Bábszínház produkciója jelentette, Parti Nagy Lajos Ibusárját adták elő. A leegyszerűsített, síkban mozgatott fikarcnyi bábok érdektelenek – vajon milyen lehetett a többi előadás, ha ez az antibábozás bekerülhetett egy nemzetközi bábfesztiválra – a színészi játék pedig hozza egy rossz operett szintjét: sok üresjárat, öblögetés, unalom, egyedül Parti Nagy néhány szóvicce működött (a satnya előadás ellenére). Ám nagyon jól működött Zalán Tibor Vakkacsa tojások című darabja a Stúdió K előadásában. A drámairodalom klasszikusait maivá tevő, trágárul, erotomán parafrázist alázatosan, pontosan, remek technikával adták elő a színészek (megjegyzem nem végzett bábszínészek). Megdöbbentő részletességgel voltak képesek bizonyos élettani folyamatok ábrázolására, a bunraku bábokhoz hasonlóan 2-3 ember mozgatott egy bábot: így a mereven fickándozó bábfallosz is élte a maga életét.

Láthattunk hagyományos bunraku workshopot, ami inkább hasonlított egy cégvezetőknek tartott szórakoztató tréningre, mint egy komoly bemutatóra. A tradicionális vietnámi vízibábozás egy 90 cm mély medencében zajlott, a paravánok mögül mozgatott bábok többnyire kergetőztek (kacsa kacsát, sárkány sárkányt, stb.) vagy népi életképeket mutattak be, negyed óráig érdekes volt a látvány, csak az élőzene minőségéért érte meg tovább maradni. Két bábkiállítás is nyílt, a Kisgalériában hazai bábszínházakat, a Parti Galériában idonéziai wayang bábokat mutattak be – sajnos nem érvényesült az árnyékuk (ami a lényeg lett volna), mert zömük a falon lógott.

Bartha Tóni
 

Egy este 10-kor kezdődő előadás ritkán arathat sikert, főleg egy fesztiválon. Mégis, a Paper Cut-ban a főszereplőnő egyszerre Humphrey Bogart és Ingrid Bergman, sőt Gregory Peck és Audrey Hepburn. A színésznő - Yael Rasooly – nemcsak bábozni tudott, hanem jazz énekesnőként, s színházi színésznőként is helytállt. Az előadásban a hollywoodi fekete-fehér filmek szélesvásznú világát egyetlen ember elevenítette meg kis kivágott papírbábokkal. Csak Eric Bass előadásával volt mérhető ez az előadás. A hat képből álló est, hat portrét láthattunk, hat bábról. Hat egyéniséget jelenített meg, tökéletes mozgatással, tökéletes színészi játékkal. Nonverbálisan éppolyan erősen hatott, mint amikor elváltoztatta a hangját, s nonszensz dalokat adott elő a bábbal. Úgy parádézott, hogy egyedül állva a színpadon, egy fejgéppel megvilágítva lekötötte a nézőteret. Illetve, az általam látott már a második előadása volt, fél házat. Nemcsak röhögött a nézőtér, hanem elmerengett is, mert az egyik rész egyszerre bölcselet, s költészet. Eric Bass bábtechnikája pedig tanítanivaló: mimikája van a bábnak, s egy idő után már nem látom a mozgatót. Volt egy ismétlődő pillanat, amikor a közönség közül hívott ki négy önkéntest, hogy segítsenek neki egy újabb nonszensz dalt előadni. A kopasz, énekelni vágyó báb beszélt az önkéntesekhez, azok meg csak Eric Bass-ra néztek, a báb megszólalt: - „Ne rá nézz, engem figyelj!” Ez az, amit kevesen tudnak, Foucault mód ironizálni. Velázquez Las Meninas című képének elemzése jutott eszembe: mű a belső szerkezetével azonos, de ez az azonosság egyszerre utalás is a képen kívül világra, a látható-láthatatlan világot is beemelte Eric Bass. Térjen vissza Pécsre mielőbb!

 

Díjak

A zsűri elnöke: dr. prof. hab. Henryk Jurkowski
A zsűri tagjai: Stanislav Doubrava, Sándor L. István, Harangi Mária, Palocsay Kisó Kata és Csató Kata.

- A legjobb előadás díja: Bitódalok (Budapest Bábszínház)
- A legjobb művészi koncepcióért és megvalósításért: Yael Rasooly (Paper cut)
- A legjobb rendező: Veres András (Bitódalok)
- A legjobb látvány: Silvan Omerzu, bábkészítés: ®iga Lebar, Iztok Hrga (Tiltott szerelmek)
- A legjobb zene: Spilák Lajos (Vakkacsa tojások)
- A humánus színház üzenetért: La Compagnie du Coin Qui Tourne (Akiket magammal viszek)
- A legjobb társulati összjátékért: Stúdió K (Vakkacsa tojások)
- Színészi alakítási díj: Szabó Tibor (János Vitéz (52), Ibusár)
- Színészi alakítás díj: Kocsis Rozi (Kádár Kata revü)

UNIMA különdíja: Yael Rasooly (Paper cut)

Fidelio díja: Budapest Bábszínház, Stúdió K.

Magyar Bábművészek Szövetsége díj: Kuthy Ágnes

[ Balogh Robert ] 2010-10-18 00:10:00