Eszik Alajos – Casting
Aulich Art Galéria
A HAMILTON Zrt. És az AULICH ART Galéria (1054 Bp. Aulich u. 5.Ö, Eszik Alajos grafikusművész Casting című kiállítását, 2009. július 13-án 18 órakor megnyitja Szuromi Pál művészettörténész. A tárlat megtekinthető augusztus 19-ig.
’’Borzongató percek s naphosszú öröm

A tengertől még nem váltam külön,

Nem voltam sziget… Imák és csodák:

Szép volt, isten volt, Egy volt a Világ’’

(Szabó Lőrinc)

’’A Főiskola befejezése után sokszereplős nagy tablókat csináltam, tobzódva a túlegyénített figurákban. Nyilván a csodálatomat akartam kinyilvánítani az emberi fizikum és fiziognómia sokfélesége iránt. (…)
A figura mozgásai érdekelnek, a nyitott mozgásívek a szabadságról, néha az elragadtatott pillanatok időtlen boldogságáról beszélnek. Az artikulátlan hadonászások a megfelelhetetlen kérdésekre mozgásviharral felelő, kudarcra ítélt kísérletekről. Néha magába süppedt figura, a játszma átmeneti vagy végleges feladásáról.’’

’’Szabad a rajzoló kéz, mert szabad kezet kapott a rajzoló. De hát kitől kapott szabad kezet? Nos, véleményem szerint a Teremtőtől. Tőle kaptuk a ’szabad kezet’ és azokat a bizonyos talentumokat is – ki hogy és mennyit -, amelyeket nem szabad elásnunk. Tőle kaptuk a lelkiismeretet is, amely olyan gonoszul furdal, ha mégis elásnánk valamennyit azokból a talentumokból.
Ennek a szabad kéznek, szabad akaratnak a megharcolt vállalása adja az ember méltóságát. Erre a méltóságra fenekednek kéjvágyból, bírvágyból, hatalmi tébolyból vagy csak egyszerűen szórakozásból oly sokan. És ha elvették a másik méltóságát, azt a vacakot, ami maradt, ki lehet hajítani, mint únt babát.’’

’’Rajzolni mindennel lehet, ujjunkkal a párás ablakra, bottal a porba, pisivel a hóba, palavesszővel a palatáblára, szénnel, krétával, ceruzával, tussal, tollal, náddal, vízzel, korommal, kávéval, borral, foggal, körömmel – egyszóval mindennel.
De hát miért rajzolunk?
Csak. Csak azért is.
Mindamellett és mindennek ellenére.

És addig is,
’hogy látva lássanak
hogy látva lássanak.’’

Eszik Alajos

 
’’A Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékének mestere eléggé szélsőséges, ricsajos és komolytalan dolgokat állít elénk. Akik egymásra rohangálnak, élvezkednek vagy nyavalyognak. Akárha egy huzatos cirkuszporondon kellene fellépniük. Ám semmi vész: e szenvedélyes, nyughatatlan halandók ilyenképp is fesztelen, csupasz pucérsággal toppannak elénk.’’
’’A mostani művek hátterében nekem mindenesetre Tintoretto, egyben a manierizmus öröksége látszik igencsak valószínűnek. Aztán a léleklátó, virtuóz Daumier vagy Rodin példáját is megemlíthetem, nem is szólva David Hockney és Lucien Freud dinamikus, expresszív emberképéről.’’

E művész szemében a paradox, ironikus és játékos nézőszögnek perdöntő szerepe van. Mintha csak így lehetne viselni e gyönyörű, kaotikus világot. Más szóval: bizonyos derűs, rejtett keserűséggel.’’

Szuromi Pál

 
’’Eszik Alajos szabad ember, nem lett semmiféle trend hithű katonája. A lélek állapota, kedélye számára csak az emberábrázoláson keresztül fejezhető ki, az ilyen közvetlenség megköveteli az őszinteséget. Amikor az ember befelé figyel és úgy alkot, akkor nem biztos, hogy ez együttjár korszerűséglázadás szabványlázadásával. A mélységhez való eljutás nem diktálhatja a formális újdonságot. Nem várhatjuk el a lélek egyik illusztrátorától, hogy formabontó lázadóvá váljon, a művészet útja nem vezethet szükségszerűen a hagyomány tagadásához, az egyéniség megszüntetéséhez.’’

’’Munkáiban a nemiség, a szexualitás mint örök konfliktus volt jelen, először groteszk – majdnem morbid – felhanggal. Most ez a motiváltság szublimálódott, komorabb hangsúlyt kapott. Az erotika és a múlandóság – Érosz és Thanatosz – egymásra talált.’’

Gaál József

 
’’Magányos, vagy egy-két résztvevőben társra lelt alakokat látunk, akikben testet öltenek nemcsak az indulatok, a metaforák, példázatok, hanem az a különleges testbeszéd, diskurzus amellyel a művész látszólag untig ismert szüzséket mesél el (’’a szokatlan beszédet nehéz megérteni, az egyezményes nyelv segíthet abban, hogy a mű ne a kuriozitása miatt tessen’’).’’

Hudra Klára




’’A Lét-tornászok a Világ Cirkusz artistái. Eszik Alajos kreatúrái. ’Lebegnek, szállnak a magosban’, vagy épp a mélybe buknak. Gyertyaülésben bicikliznek előre-hátra a lábukkal, a Semmi ágán függeszkednek, Krisztus-függésben haldokolnak, bukott angyalként pokolra szállnak.

Eszik egyes rajzai előkészületek a létakrobaták akvarellbe álmodott portrésorozatához. Előképeket keresek (vajon miért?). Hirtelen Hrdliczka remek rémségei, vagy Horst Jansen bravúrosan féktelen figurái jutnak eszembe.’’

Sinkó István


[ k.l. ] 2009-07-07 10:02:00