Schéner Mihály (1923 – 2009)
Schéner Mihály ( Medgyesegyháza, 1923. január 9 – Budapest, 2009. május 11) a kortárs képzőművészet egyik legérdekesebb, legösszetettebb alakja megszűnt kortárs művésznek lenni. Pesthidegkúti házában tárgyai, játékai között hétfőn örökre elaludt.
Örökké megmosolyogtató emlék számomra amikor az első Senior kiállításon 2004-ben - amelyet Supka Magdolna már ülve nyitott meg a KOGART Házban - beszéd közben botjával mutogatva szólt oda a képe előtt álló Schéner Mihálynak, hogy “fiam, állj már egy kicsit odébb mert nem látom a képet tőled!” Schéner kicsit odébb lépett és nagy figyelemmel hallgatta tovább a nálánál mindössze tíz évvel idősebb Manna néni szavait. Miközben a megnyitó közönsége láthatóan derült a jeleneten.

Egy másik korábbi emlékem Schéner Mihályról Békéscsabáról való. Az akkor nemrégiben megnyílt Meseházban találkoztunk baráti társaságban. Schéner, a játékos ember büszke volt erre a házra, arra, hogy még életében saját múzeuma lett Békéscsabán, ahol gimnáziumba járt. Ahova ezer szállal kötődött, és ahol később a város díszpolgára lett. Ebből az időből való az idézet tőle, ami egyben a Meseház és az ő arspoeticája is :

"Végtelenül zavaros, romlásban lévő világunkban a legnagyobb veszély az ártatlan és tiszta gyermeket fenyegeti. Szeretném őket kicsiny lélekvesztőmön biztos helyre vinni, míg leapad a piszkos ár. Szeretném őket megőrizni ártatlanságukban és játékosságukban, mert a játékosság a szellem indázó, csapongó, égig érő fája. Ha jól alakítjuk, felér Istenig, s fürge gyermekként ezen majd mi is átugorhatunk a mennybe."

 
Schéner Mihály a kortárs magyar képzőművészet legeredetibb képviselője volt, állandó megújulásra képes XX. századi polihisztor. Fantáziája, humora, fogékonysága, kíváncsisága, anyagismerete, nyitottsága utánozhatatlan volt. Festett, rajzolt, szobrot készített, dolgozott fával, fémmel, textillel és műanyaggal. Díszleteket, jelmezeket tervezett, készített gyermekjátékokat és köztéri szobrot. Immár befejezett és gazdag életművét humánum és a természet szeretete, játékosság és humor hatotta át. Művészetében a magyar folklór a pop-art életérzésével és kifejezésével társult.
Színes egyénisége, nyitottsága nem tűrte a beskatulyázást. Önálló gondolkodó és véleménynyilvánító volt. Ezt mutatja az is, hogy tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a magyar PEN klubnak is.

Festmények, szobrok, köztéri alkotások, publikációk hosszú sora várja immár az életrajzírót.

Pályájának főbb állomásai:

1978 Munkácsy-díj
1984 Érdemes Művész
1989 Kiváló Művész
1994 a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje
1995 Kossuth díj
2004 a Táncsics Alapítvány díja, a Magyar Örökség művészeti díja, a XXI. Század Társaság Hazám-díja
2005 Príma Primissima-díj
2008 a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje

Nyugodjon békében!

Angyal Mária

2009-05-15 23:02:00