Gárdonyi-napló
„Jó színházat nem csak világvárosokban lehet csinálni!”
A mögöttünk hagyott év utolsó napján érkezett egy küldemény, benne az egri Gárdonyi Géza Színház új, fél-évente megjelenő kiadványával. Az A4-es fekvő formájú, ötven oldalas Gárdonyi-napló a közönséget kívánja jobban beavatni a kulisszák mögötti világba. Alább Csizmadia Tibor igazgató előszavát olvashatják.
 
A 80-as évek elején Moszkvában egy híres orosz rendező, Anatolij Efrosz próbáján ültem. Rajtam kívül a nézőtéren még vagy százötven ember foglalt helyet, figyelték, mi történik a színpadon. Nekem, mint készülő rendezőnek persze érdekes volt a próba, érdekes volt a módszer, ahogy a rendező rávezette színészeit az alakítás részleteire, de megvallom, azt gondoltam a többi jelenlevő számára ez nem biztos, hogy hasonlóan izgalmas lehet. A szünetben meg is kérdeztem a rendezőt, mi az oka, hogy beengedi a nézőket, betekintést enged ebbe az intim munkafolyamatba, miért hagyja, hogy tanúi legyenek annak az indulatoktól sem mentes együttlétnek, amit a próba jelent. Akkor ő ott, teáját szürcsölve azt felelte, hogy annyi minden halmozódik fel a próbán, annyi gondolat fogalmazódik meg egy ilyen felkészülés során, és ebből olyan kevés tud megjelenni az előadásban, hogy ő ezzel a gesztussal tesz kísérletet arra, hogy legalább a gondolatok egy töredéke eljusson a nézőhöz. Megértettem, hogy ez a gondolkodás végtelenül tiszteli a színházi munkát és tiszteli a nézőt is, akiért ez az egész történik. Megértettem és meg is fogadtam. Azóta is keresem a lehetőséget, hogy az, ami számomra nagyon kedves dolog, a SZÍNHÁZ, minél több felületen találkozzon azzal, akiért van, vagyis a NÉZŐVEL.

Beavató színházi programunk, az előadás előtt elhangzó híradó-szövegek, műsorfüzeteink, színházbejárásaink, próbanézéseink ugyanolyan találkozások a nézővel, mint az előadás, csak a formák különböznek az esti, „ünnepi” alkalomtól.
Ezt a gondolatmenetet folytatva hívjuk életre Gárdonyi-naplónkat, melytől azt várjuk, hogy tovább mélyítse ezt a kapcsolatot.
Mindenkinek más az ízlése, egy műalkotást többféleképpen ítélünk meg. Tetszik egy operett, mert szeretem az andalító dallamot, de talán az már nem tetszik, ahogy a színész játssza a bonviván szerepét és a szereplők ruhájáról sem értem, miért inkább a mai kort idézi, mint a Monarchia idejét. Szeretjük a stúdió-előadásokat, mert ott érdekes formák vannak, ám ha egy trágár kifejezést meghallok, rögtön bezárulok, és már nem tudok a játékra figyelni. A gyerekelőadások lekötnek, és szívesen megbeszélem gyerekemmel a látottakat és remélem, hogy ő is valami mással össze nem hasonlítható élményt visz haza a színházból.

 
Rengeteg megítélés, rengeteg olyan nézőpont, ami befolyásolja a színház munkáját.
Egy bölcs mondás szerint a napló olyan tükör, amit magunk elé tartunk, hogy mások is lássanak minket. Effélét szeretne a Gárdonyi Géza Színház is elérni a Gárdonyi-naplóval.
Összegezni az évad előadásait, bevezetni a színházbarátokat a függöny mögé, megismertetni a munkatársakat, a speciális színházi szakmákat, éreztetni az „életet jelentő deszkák” világát.

Hisszük, hogy Egerben, a Gárdony Géza Színházban olyan munka folyik, olyan társulati szellem van jelen és olyan, az ínyencek és a nagyközönség kedvét is megtaláló előadások jönnek létre, hogy érdemes mindezt félévenként egy ilyen kiadványban is megörökítenünk. Beszélünk terveinkről és gondjainkról, örömeinkről, s bemutatjuk a kevésbé reflektorfényben álló színházi szakmák képviselőit is.
Baráti szóval invitáljuk hát a színházszeretőket a szűkebb pátriákon belül és azon túlról is, jöjjenek, nézzenek be a színfalak mögé, legyenek velünk. Lapozzanak bele s Gárdonyi-naplóba, lássák, milyen örömökkel és gondokkal készül egy-egy előadás, miként működik egy Színház!

Csizmadia Tibor

2009-01-02 05:02:00