Min dolgozik mostanában? II.
Kiss Judit Ágnes, Julia Schiff, Szakács Eszter
A nyári ugorkaszezonban, mostanában már csak a celebeket kérdik meg erről-arról, mondjuk, hogy merre nyaralnak. A terasz.hu-n körkérdés-sorozatában másról faggatjuk az írókat, költőket, kritikusokat. Nem a nyaralásról, hanem a munkáról lesz szó. Vajh mind dolgoznak mostanában? - Második alkalommal Kiss Judit Ágnes, Julia Schiff és Szakács Eszter válaszol a kérdésre.
Kiss Judit Ágnes
 
Kiss Judit Ágnes: Lassan kész a harmadik verseskötetem, talán jövőre nyomdába mehet. Üdvtörténeti lexikon lesz a címe, és természetesen betűrendben szerepelnek benne a versek. A cím egy glükóni sor, hasonló sok lesz a könyvben, a betűrendes szerkesztés pedig onnan jött, hogy véletlenül pont ritka betűkkel kezdődő címeket adtam egymás utáni verseimnek (Walpurgis-éj és York napsütése), innen egyenes út volt egy teljes ábécét írni.

Nemrég fejeztem be egy forgatókönyvet, amit Surányi András kérésére két, már megjelent kisprózámból írtam és fésültem össze az ő ötlete alapján. Az egyik novella Forgács Zuszsa kérésére a Szomjas oázis című antológiába készült, a címe Passió két és fél hangra, a másik a Mozgó Világ decemberi számában jelent meg, az Ave Maria. Ez egy apokrif történet, ami azzal a gondolattal játszik el, hogy talán sok megváltó nem született meg, mielőtt az angyal megtalálta Máriát és Józsefet Názáretben. Mindkét történet a születésről illetve a meg nem születésről szól, így lett a forgatókönyv egy elég kegyetlen, két szinten játszódó abortusztörténet, amivel eléggé megkínlódtam a megírás során, elsősorban érzelmileg, és egy kicsit technikailag is.

A végső simítások vanak hátra egy másik forgatókönyvön, aminek az elkészítésébe szinte az utolsó pillanatban szálltam be Kamondi Zoltán és Lőrinczy Attila mellé. Itt már megvolt a cselekmény, én két szálba nyúlhattam bele, két női szereplő figuráját, megszólalásait bízták rám a férfi írótársak. A filmet természetesen Zoli rendezi majd.

Őszre ígértem egy színpadi művet Marton Lászlónak és Radnóti Zsuzsának, ezzel rengeteg munka van még. Nekem nagyon fontos a színház, és jó darabot szeretnék írni. Talán ez a felelősség is nyomaszt, hogy ilyen nehezen haladok.

A Noran Kiadó kérésére, a most kiadott A keresztanya című után egy másik regényt is szeretnék írni, aminek az alapötletét Argentinából hoztam. Egyelőre félek komolyan belevágni, nehogy elrontsam, mert tervnek nagyon jó. És mivel babonás vagyok, ezekről inkább nem is árulok el semmit. Attól félek, ha kikotyogom, nem tudom majd megcsinálni, és ott maradok szégyenszemre a nagy ígérgetéssel.

Schiff Júlia - Julia Schiff
 

Julia Schiff: Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de a kérdés, hogy min is dolgozom mostanában, azonnal rossz érzést vált ki bennem. Elégedetlenséget önmagammal szemben azért, mert nem dolgozom eléggé folyamatosan, mert megszakításokat engedek meg magamnak, mert egy-egy az unokáknak (szám szerint nyolcnak) szentelt hétvég teljesen kidob gondolataim köréből, mert írásaim olykor csak döcögnek, mert verseket egyre kevésbé tudok előcsalogatni magamból, pedig valamikor kéretlenül is a nyelvem hegyére röppentek, de azért is, mert élhetetlen vagyok és több mint negyedszázadnyi kilincselés dacára sincs még ‚saját’ vagy megbízásokat folyósító kiadóm. De — mint rendszerint, úgy most is — meglátom egyszer csak az érem másik oldalát is és az megbékéltet önmagammal. Mert a napokban adtam ki kezemből Bertók László csodálatos Hangyák vonulnak c. verseskötetének német nyelvü kéziratát. Igaz ugyan, hogy senki se nyújtotta eddig érte a kezét, de azért kizártnak tartom, hogy egy kiadó se kapjon ezen az öregedés tüneteit nagyon komolyan elemző és a nem kimondottan épületes adottságon iróniával, szellemmel és akarással felülkerekedő lírai önvizsgálaton. Komoly és igényes munka volt, örömmel töltött el. Két irodalmi folyóirat (a müncheni Neue Sirene és a drezdai Ostragehege) máris lehoz szemelvényeket belőle. A Keleteurópa-centrikus Ostragehege a Bertók-verseken kívül Zalán Tibor, Szőcs Géza és Lászlóffy Aladár verseit is leközli legközelebbi számában.

Annak dacára, hogy felpanaszolom saját verseim forrásának apadását, a napokban lát napvilágot Nachtfalterzeit (Éjjeli lepkék ideje) című verseskötetem. Különös megfigyelni az írások időrendbeli megjelenését. Mert ezek a versek sok évvel ezelőtt íródtak és legnagyobb részt a Romániából való kitelepülés traumáját dolgozzák fel. De úgy érzem, azóta se írtam jobb verseket. Ma úgy forgatom őket kezemben, mint valami különleges csillámlásu köveket. Nem tudom, hogy a számomra új nyelvhasználatnak (a német nyelvvel tulajdonképp csak akkor foglalkoztam első ízben behatóan) köszönhetően nyernek-e a szavak valami különös fényt, csillannak-e fel, vagy pedig a lelki válság nagyon tömör (és talán újszerű) kifejezésrejuttatása érvényesül-e bennük inkább mint egyéb verseimben. De van egy Magyarországgal, pontosabban a Bakony vidékével foglalkozó ciklus is ebben a kötetben és ezek a versek a régi (tárgyi, nyelvi, embertípusra, szokásokra stb. vonatkozó) új hazára találásban valósulnak meg.

Egyébként talán-talán várni fogja mégis majd egy kiadó további írásaimat. U. i. a napokban jelezte a burgenlandi Novum-kiadó, hogy valószínüleg kiadja majd a Landschaft, holländische Schule (Holland tájkép) című regényemet és hogy a ház szerzőjének szeretne tekinteni. Még nem tudom, álmodom-e, vagy valóságról van szó? A kötet kézirata már vagy két éve járja eredménytelenül a németországi kiadókat. Ismét beigazolódik, hogy olyan messze esik Németországtól Középeurópa és az ottani történések. Úgy látszik, csak valahol innen keletebbre talál érdeklődésre és megértésre az onnan elszakadtak témája. Igy a romániai kommunista éra 50 évét tárgyaló, tavaly Aradon megjelent Világtalan ház c. elbeszéléskötetem és a 2005-ben Marosvásárhelyen kiadott Bogáncsos táj c. regényem is. És ebben áll a dilemma: milyen nyelven írjon az ember ahhoz, hogy megértsék?

Szakács Eszter
 

Szakács Eszter: Számomra rendkívül meglepő módon most prózával foglalkozom; tavasszal ugyanis belekezdtem néhány mesébe. Ez nagy megkönnyebbülés volt számomra, mivel bő egy éve képtelen vagyok a versírásra. Szerencsére a fájós térdem miatt néhány hét táppénzre kényszerültem, s minthogy a garzonomban túl sok mindent nem tudok csinálni, öt nap múlva belefogtam a mesékbe – leginkább a magam szórakoztatására. Én amúgy is erősen „mesefüggő” vagyok, és már régóta motoszkált bennem néhány ötlet. Igaz, hogy ezekből végül csak a történet háttere, egy képzeletbeli görög sziget maradt meg. Rettenetesen élvezem az egészet , mivel ugyanúgy írom őket, mint a verseket: amikor leülök a számítógép elé, még fogalmam sincs, hová visz a történet fonala. Kaland az egész. Általában csak a főszereplő neve és a cím van meg, szóval gombhoz a kabátot… Viszont a próza sokkal munkaigényesebb, mint a vers. Szembesülnöm kellett azzal is, hogy borzalmasan rossz mondatokat írok elsőre, amikor még csak a sztorira összpontosítok. Most már sokadszor megyek át a szövegeken, és még mindig van mit javítani. Nemsokára két-három hét szabadságra megyek, s mivel ezt az időt a lakásban fogom eltölteni, remélhetőleg haladok a munkával. Nyolcórás állás mellett ugyanis meglehetősen nehéz prózát írni, hiszen a próza megkívánja a vele való napi foglalkozást. A versek sporadikusan jönnek, ezért eddig nem szembesültem ezzel a problémával. Meglátjuk, hogy birkózom meg vele.

Kapcsolódó linkek:
   • Min dolgozik Balla D. Károly, Fekete J. József és Vass Tibor
   • Min dolgozik Borbély Szilárd, Elek Tibor és Zalán Tibor?
[ Balogh Robert ] 2008-07-14 20:00:00