Madarassy István kiállítása
Galéria '13
Soroksáron, a Galéria '13-ban 2008. március 6.-tól látható, Madarassy István ötvös-szobrászművész kiállítása. A tárlatot Sasvári Ilona igazgató köszöntőjét követően, megnyitotta Hámori József egyetemi tanár, közreműködött Maros Éva hárfaművész. A tárlat látogatható március 31.-ig szerdától-szombatig 14-18 óra között (1239 Budapest, Hősök tere 13.).
 
Jean Cocteau a költő (és sokan talán nem tudják - festő) a következő kérdéssel lepte meg még saját magát is: tudjuk, hogy szükségünk van művészetre, költészetre, csak azt tudnánk – miért?
Erre a választ már 2600 éve lényegében megadta a nagy kínai polihisztor – államférfi – filozófus, Kon Fu Ce, aki új pedagógiai elveket vezetett be a kínai iskolákba azért, hogy – ahogy Ő mondta – harmonikus gondolkodású „államférfiak” (így nevezte az értelmiségieket annak idején) kerüljenek ki a társadalomba. Az új pedagógia lényege, hogy harmonikus személyiségek csak akkor nevelődnek, ha az iskolákban van az írás-olvasás mellett művészet (képzőművészet, tánc, zene) oktatás is! Kodály szerint is: zene (hozzátehetjük: vizuális művészetek) nélkül nincs teljes emberi személyiség! – Sajnos, a jelenlegi, fentről irányított közoktatás - köznevelés nem művészetpárti (hogy finoman fejezzem ki magam), azaz nem veszi figyelembe azt, hogy (itt mint agykutató szólnék) a jobb, „néma” félteke egyben a kreativitásra, érzelmi életre, s a művészetekre szakosodott része az agynak, s ha ezt nem neveljük megfelelőképen, a teljes emberi személyiségnek csak sajátságos elemei fejlődhetnek ki. – Ami a reményt mégis fenntartja: az olyan kiállítások, mint a mai is: a Madarassy István művészetét bemutató kiállítás. Madarassy művészete bizonyos értelemben holisztikus kreatív – rajzok, festmények, s főképen a fémből-rézből kialakított, ötvös-szobrász, háromdimenziós alkotások. Persze, ebben is észre kell vennünk, hogy a művész, Madarassy István olyan szuverén egyéniség, akire érvényes David Piper alábbi megállapítása:

 
- A művészek azért festenek, azért alkotnak szobrokat, mert az amit ki akarnak fejezni, szavakkal elmondhatatlan és nem lehet kifejezni egy másfajta alkotó folyamat termékével, még a fényképpel sem.
- Az igazán jó festmény és szobor – akár csak az igazán jó irodalmi mű – képes valami új rendet teremteni az élet monoton körforgásából.
- Az effajta művek képessé tesznek rá, hogy egy másfajta világot érzékeljünk, sőt, hogy megértsünk egy olyan rendet, ami korábban nem volt magától értetődő, hogy az élet olyan szférájába emelkedjünk, amelyet a szellem világának nevezünk.

Madarassy holisztikus művészete számomra olyan reneszánsz - neoreneszánsz művészet, amelyben a szakralitás és a világiasabb alkotások természetes egységet alkotnak. Gondoljunk csak híres köztéri, belsőépítészeti munkáira, vagy a rendkívül hatásos templomi alkotásaira. De fellelhetjük alkotásait a színház (pl. Nemzeti, ill. opera (Kolozsvár) színterében egyaránt. Szinte hihetetlen az a sokszínűség, amely az ötvös-művész munkásságát jellemzi. Alkotásait számos, több mint 40 kiállításon mutatta be itthon és sok külföldi kiállítóhelyen, így Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Izraelben, Ausztriában, Görögországban, New Yorkban – ismertsége valóban a nemzetközi jelzővel jellemezhető.

 
A reneszánsz művészhez, Madarassy Istvánhoz jól illik Leonardo da Vinci verse (Il Paragone, fordította Szabó Lőrinc):

A festészet néma vers
A költészet vak festészet.
A festészet vers, mely látható, de hallhatatlan,
A költészet kép, mely hallható, de láthatatlan.
E két költészet, vagy ha akarod,
E két festészet cserélt érzéket.

 
S zárásul: ha végignézzük a kiállítást, Madarassy alkotásait, újra elgondolkodhatunk Cocteau kérdésén: mire is jó a képzőművészet? Erre a választ legszebben a költő Pilinszky adta meg, aki 1971-ben a tudomány és művészet egymást kiegészítő ellenpárjáról a következőket írta:
”Minden művészet világmodell, az egészről készült híradás; szemben a tudományok bizonyított részigazságaival a művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése. De attól, hogy bizonyíthatatlan, nem kevésbé reális. Míg a tudományos igazságot pillanatról pillanatra, lépésről lépésre logika szabja meg a művészet mondatról mondatra, ecsetvonásról ecsetvonásra, választás gyümölcse. Csodája mégis az, hogy nagy és érvényes alkotásaival mégse hat önkényesnek, hanem olyan egyetemes igazságot közvetít, mely attól hogy bizonyíthatatlan semmivel sem kevésbé reális. Ellenkezőleg meggyőzőbb minden bizonyított realitásnál. A teljesség lélegzet vétele.”

E gyönyörű Pilinszky-próza után csak annyit, - gratulálok Madarassy Istvánnak létrehozott alkotásaihoz, amelyek valóban túlmutatnak a „részigazságokon” – s igazolnak egy olyan világot, amely túlmutat a szavakkal kifejezhetőn.

Hámori József

Kapcsolódó írás
Kapcsolódó írás
Kapcsolódó írás

[ k.l. ] 2008-03-09 11:02:00