CSEH TAMÁS
Bérces László beszélgetőkönyve
Mutatom a vaskos kötetet Cserhalmi Györgynek, nézi, lapozgatja, majd párás szemmel mondja: „nagyon beteg, nem merem felhívni.” Nem írtam volna le ezt a mondatot, ha a könyvet felütve nem olvasom az alábbiakat, a Palatinus Kiadó újdonságában.
 
„(…)1. (Bakáts tér)

2006. augusztus 27.

Három hete derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben, és holnap elkezdődik egy kemoterápiás kezelés. Tegnap volt még egy kötelezettségem: talán utoljára énekeltem, és épp a Bakáts téren, ahol születtem, ahol kereszteltek. Nagyon gyenge vagyok egy idő óta, mert itt esz valami belül, meg tüdőgyulladásom is volt. Utólag derült ki, már Pulán így léptem fel augusztus elején. Szóval tegnap eléggé szédelegtem, ahogy felmentem a színpadra, de ott fenn már ismerős, édes ízt éreztem. Aztán beültünk a barátokkal egy teraszra, ahogy régen. Hetek óta nem ittam, de most azért is próbáltam Jägermeistereket betölteni magamnak. Nem használt, a kedvem moccanásnyit sem javult, igaz nem is ártott. A gitárt hazahoztam, jól elraktam. Kicsit izgulok a holnapi nap miatt. Toporgok akörül, hogy mi várható. Hogy viselem majd. Mondják ezt a hajhullást, ami engem per pillanat nem zavar, de lehet, hogy később bosszantani fog. Biztosan nyűgös leszek, meg gonosz a környezetemmel. Jó volna, ha nem így lenne. Tegnap találkoztam egy nagyon kedvemre való pappal, a Bakáts téri plébánossal, vele azért szeretnék majd beszélni.

Mit akarsz neki mondani?

Katolikus vagyok, meg akarok gyónni. Nem azért, mert talán közel a halál, amúgy is. (…)”

[ k.l. ] 2007-12-07 06:02:00