Egy táncos díva arcképe
80 éve született Lakatos Gabriella a XX. század hazai balettművészetének meghatározó személyisége. 2007. október 18.-án , a születénapján kiállítás nyílt a Magyar Állami Operaház Vörös Szalonjában . A kiállítás november 13-ig a délutáni idegenvezetések és az esti előadások ideje alatt látogatható.
Lakatos Gabriella (1927-1989) gyermekszínészként kezdte négy éves korában színpadi pályafutását. Lakner bácsi és Róna bácsi (Róna Viktor balettművész édesapja) híres színiiskoláinak növendéke volt. Négyéves korában Lakatos Ellyke néven színlapra került, ekkor volt az első táncos-énekes fellépése. Színésznő szeretett volna lenni. Aztán mégis az Operaház balettiskolája következett, ahol Nádasi Ferenc kiváló növendéke volt. 16 évesen bekerült a balettkarba és nagyon rövid idő múlva az Operaház magántáncosa lett. Kezdetben Harangozó Gyula és Jan Cieplinski koreográfiáit táncolta.
Nagyívű táncosnői pályáját a Diótörő és a Párizs Lángjai indította el. Partnere Ősi János volt. A szerepek sokasága és a XX. századi legkiválóbb szólisták partnersége fémjelzi csodálatos pályáját. A bahcsiszeráji szökőkútban Fülöp Viktor és Orosz Adél, a Harangozó Gyula koreografálta Bartók: A csodálatos mandarinban Fülköp Viktor, Harangozó-Straussz Térzenében Harangozóval, a Gajanéban Róna Viktorral táncolt. Fergeteges forgásait a filmszalag is megőrizte.

Orosz Adél
 
Keveházi Gábor a magyar Ulanovának nevezte és elmondta, hogy 100 évente ha születik ilyen egyéniség, aki ennyire sokoldalú mint Lakatos Gabriella volt.
Kollégiái Orosz Adél és Ősi János a megnyitón - Szilágyi Mihály festőművész által készített nagyméretű kosztümös portréja előtt - elmondták, hogy csodálatos ember és csodálatos partner volt, akinek ars poeticaja így foglalható össze: „ha a szívedben van a szerep a technika is veled lesz“. Lakatos Gabriellát őszinteség, önirónia és elragadó szellemesség jellemezte.
1973-ban nyugdíjba küldték. Ezt a döntést haláláig nem tudta feldolgozni. Az Operaház vezetése nem tartott többé igényt tudására holott addig minden létező elismerést, a Kossuth díjjal bezárólag itthon és külföldön megkapott. Élete további részében magántanítványaival foglalkozott és ismét énekesnőként, de tovább dolgozott. 1980-ban még kétszer visszatért a táncszínpadra. Markó Iván Az Igazság pillanata című koreográfiájában majd Novák Ferenc Magyar Elektrájában lépett ismét közönség elé.

Ősi János
 
A Vörös Szalonban látható kiállításon Lakatos Gabriella személyes hagyatékából származó, értékes kortörténeti relikviákat láthatunk. Az anyag hiányos, két évvel a táncosnő halála után szinte véletlenül került a kiállítást rendező Országos Színháztörténeti Intézet Táncarchivumának birtokába a megmaradt anyag. Sajnos, gyűjteményének nagyobb része - a század legcsodálatosabb prímabalerinájának öröksége - örökre eltűnt.

[ Angyal Mária ] 2007-10-28 00:02:00