Rejtőzködő mesterek II.
Hordhatatlan sűrűség (Kalász Mártonról
"Sok oka lehet annak, hogy a költészet világában mind kevésbé szokás mesterekről és tanítványokról beszélni. Az irodalom olvasásának műközpontúvá válása lehet az egyik ilyen összetevő." - Halmai Tamás miniesszé-sorozata, a második rész Kalász Márton költészetéről szól.
Hordhatatlan sűrűség (Kalász Mártonról) Orfikus, azaz létigazságokat kereső költészet a Kalász Mártoné. Nemcsak szellemi törekvései révén: utalásaival, tematikus irányaival is ebbe a hagyományba kapcsolódik. S elsősorban is a német nyelvű versalkotás azon misztikus-bölcseleti vonulatába, amely Hölderlin, Rilke, Celan nevével jelezhető. Az angyalok nyelvét, a mítoszok tudását, az aranykor hitét hölderlini elszántsággal, rilkei tisztasággal, de már a celani dezillúzió sötét tapasztalatának birtokában kísérli meg újraalapítani. Jelenkori irodalmunkban meglehetős társtalansággal.

 

Hermetikusan zárt és feszültségteremtően enigmatikus versnyelv állítja feladat elé az olvasót. Kalász Márton műveinek mondat- és jelentéstani összetettsége kivételes jelenség kortárs költészetünkben. De nem öncélú hermetizmus, nem magánérdekű enigmatikusság az övé. A nyelvi megalkotottság bonyolultsága a kimondás nehézségére és a kimondottak súlyára figyelmeztet. A „hordhatatlan sűrűséget” röptető madarak képe (Dézsma), a „lassú élés” léttapasztalata (A lassú élés), a „végre vivő szenvedés” megélt tudása (Hova) s a „Téresebb világ” derűsebb sugalma (Más esték, más rurália), vagy a remény, amely „létnek egy mindenséget bevilágít” (Három elégia [Időbeni változat] ): mind-mind a létezés alapjait érintő lírai kérdezésmód velejárói. Amely kérdezésmód oly ritkán lel biztos válaszra; ám olyankor mintha nem is a vers, de egyenesen a nyelv (avagy a nyelv mögötti erő) adná a feleletet: „Bárhol / még kandalló télvégi tüze éghet.” (Az olvasás napjai); „A világ / javunkra épp átfogható.” (A lét elrejtetlensége); „Ránk csak az összhangzat talál” (Alkalmi vers: Mozartiana); „az égi jel besüt / bátor résen” (A világ űzöttei)…
Kalász Márton nyelvművészetéről értekezve Rónay László ezt így fogalmazta meg: „Verseiben a homályt átvilágítja a fény, az ember üdvözülésének, a húsvéti örömnek vigasztaló sejtelme.”
Orfikus líra a harmadik évezredben? Igen. Orfikus líra a harmadik évezredben.

Kapcsolódó linkek:
   • Rejtőzködő mesterek - Czigány György
[ Halmai Tamás ] 2007-04-03 14:29:00